Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - I. 557

562 nápolyi lászló trönkívvetelése azóta folytonos belviszályok által gyöngíttettek, a, százéves háborút sikerrel kiállott genuai köztársaságban szintén óriási mérvet öltöttek a belső zavarok, úgy hogy rövid időn kénytelen lőn magát Francziaország védelme alá vetni. A Nagy Lajos vezette szövetség másik olasz tagjának : Carrara Ferencz paduai úrnak még rosszabbra fordúlt dolga. Verona urának ellene izgatása ugyan nem mutatkozott sikeresnek, mert a Milanóval szövetkezett Padua oly győzelmet aratott fölötte, hogy a Scala család veronai állama e harcznak áldozatúl esett. De a Carrara család nem örvendhetett soká e diadalnak. Milano magához ragadta az egész Veronát, a következő évben (1388) pedig Velenczével lépett szövetségre a paduai állam fölosztása érdekében. A vállalat sikerűit, a Carrarák földönfutókká lettek s Velenczének meg volt az az elégtétele, hogy félországukat magához csatolhatta. És hogy a szövetség tagjai közül egy se beszélhessen szerencséről, az aquilejai patriarchaságban is támadtak zavarok, a melyek Velenczének alkalmat szolgáltattak a beavatkozásra. Volt ezen felül Velenczének még egy új positiója. Megszerezte Durazzót s e pontból megvetette lábát Albánia éjszaki részén, a mi ismét igen erősítette helyzetét az ádriai tenger medenczéjére általában, Dalmácziával szemben különösen. Alkalmasint abban bíztak László és Vilmos, hogy a köztársaság, ha Nápolynak Magyarországgal való egyesülése nem tűzetik ki a zászlóra, kész lesz Zsigmond ellenében állást foglalni, a mikor azután, ha László fel is lép nyíltan, nem lesz mód a visszavonulásban. Érre számítva jelentek meg Velenczébeu Vilmos követei a freisingeni püspök és valami de Valse nevű úr, a kik egyenesen kikérték a köztársaság támogatását és tanácsát arra az esetre, ha megbízójuk meg akarna valamit kisérleni Magyarország elnyerése érdekében. Mikor történt meg ez az előadás, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a köztársaság tanácsa junius 27-dikén állapította meg az arra szóló választ, a mikor már Zsigmond király és a fő urak között — miután ezek nem találtak alkalmas egyént Magyarország királyságára — már a megegyezéshez közeledtek a viszonyok.1

) így állván a dolgok, Velencze legjobbnak látta várakozó helyzetben maradni, kijelentvén egyébiránt, hogy aherczeget a köztársaság legkedvesebb, sőt egyetlen barátja gyanánt szereti, szeretni törekedik s bármikor emelkedik is föl, annak csak úgy Eddigelé csak az volt ismeretes, hogy Zsigmond augusztus végén szabadult ki, azon alkuvás, a melyre e helyt czélzás van, talán azonos azzal, a mely a királynak Visegrádból Siklósba való átvitelét eredmény ezé.