Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - I. 557

és velencze. 559 mit kívánnak érdekei, fölfegyverezte hajóit s elküldte azokat Novigrád alá, megmenteni Mária királynőt. Ezzel nemcsak meg volt gátolva Nápoly és Magyarországnak egyesülése, hanem biztos kilátásba helyezve az is, hogy Magyarország hosszabban tartó belháborúnak lesz színhelye, a mi arra nyújt kilátást, hogy jelentékenyen veszít abból a hatalomból, a mely azt Yelenczére nézve veszedelmessé tette. Arra azonban, hogy László pártja e belháború útján jelöltjét a trónra juttatni képes legyen ez idő szeriut, mondhatni, semmi kilátás nem vala. A nápolyi királyság ugyanis belháború színhelye volt. VI. Orbán pápa, a kinek egykor oly nagy része volt abbau, hogy durazzói Károly (II. Károly magyar király) foglalja el a nápolyi trónt, családi érdekeken összekoczczanván vele, kiátkozá s gyűlöletét fiára Lászlóra is átvitte. Nem akarta tehát ezt Nápoly királyául elismerni, hanem az egész országot, az apostoli székre visszaszállott hűbérűl az egyházi államba kivánta kebelezni. E terv megvalósításáról ugyan szó sem lehetett, mert nem volt Nápolyban párt, a mely támogatni hajlandó lett volna, a pápa saját ereje pedig elégtelen volt ily vállalat keresztülvitelére, de javára szolgált László ellenjelöltjének, Lajos anjoui berezegnek, a ki a pápa által szított ellenzéket az ország egy részének magához ragadására használta fel, gyarapodására Yelenczének, az által, hogy Corfu szigete elszakadt Nápolytól s a köztársaságnak hódolt. Ilyenek levén Nápolyban a viszonyok, lehetetlen volt, hogy László kormánya számot tevő módon támogassa magyarországi párthíveit. YI. Orbán halála javított ugyan valamelyest a gyermekkirály helyzetén, mert utóda IX. Bonifácz szakított politikájával s Lászlót legalább jóindulatú semlegességgel gyámolította. Ennek eredménye volt Lászlónak 1389. május 29-ikén történt megkoronáztatása.г) De ez nem tette véglegessé László túlsúlyát. Tovább egy évtizednél húzódott még a belháború, időnként anjoui Lajosnak volt előnyösebb a helyzete, a ki Nápolyt is elfoglalta. Csak 1400-ban, a mikor László visszanyerte fővárosát, volt az ő diadala véglegesnek mondható. E másfél évtized alatt mennyi idő, mennyi alkalom lett volna arra, hogy a magyar állam hatalma újból megszilárdíttassék ! A Károly vagyis László-párt, a mely Nápolyból igen természetcsen majdnem semmi segélyt sem kapott, rég meghódolt volna, ha Mária férje Zsigmond király ismerte volna annak a titkát, mint kell magát a nemzettel megszerettetni. De ő olykép viselte magát, hogy inkább még azok is elpártoltak tőle, a kik eleinte hívei valá') Haimo : Annales. Muratori i. m. XXIII. 224.