Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - I. 557

558 nápolyi lászló trönkívvetelése korlatilag azonban azért volt ez kikötve, liogy Velencze a magyar király adófizetője gyanánt tűnjék fel, mert különben a köztársaságon ennek az évi díjnak megfelelő tőkét minden fenakadás nélkül meg lehetett volna venni. Olyanok voltak a turini békekötés batározmányai, hogy kétségkívül nem volt ember Velenczében, a ki nem viseltetett volna érette gyűlölettel a magyar királyi ház iránt. Ha valamely európai fej edeleni szenvedett volna hasonlót Magyarországtól, száz közül kilenczvenkilencz esetben nem nézte volna a további következményeket s csak a boszú szavára hallgatva, örömmel fogadta volna Mária királynőnek a trónról leszorítását és helyére Károlynak emelését. De Velencze máskép fogta föl a helyzetet. Nem kért tanácsot a boszűtól, hanem azt tette megfontolás tárgyává, mi felel meg jobban érdekeinek, az-e ha Nagy Lajos leánya uralkodik, vagy pedig az, ha a magyar és a nápolyi korona egy főre kerül ? A felelet nem lehetett más, mint az, hogy az utóbbi veszélyesebb reá, mert az az uralkodó, a kinek mind a dalmát, mind a nápolyi part kezében van, valósággal agyonszoríthatja Velenczét s tönkreteheti annak kereskedését. Ezért nem is fogadta a köztársaság a legkisebb örömmel sem azt a hírt, hogy Mária királynő megfosztatott a magyar tróntól. De Károly trónralépte fölött sem volt sokáig oka bánkódnia. Károlynak csak rövid időre adatott örvendenie a Lajos királynak tett esküje megszegésével elfoglalt trónnak: még meg sem melegedett benne, már is létrehozta Erzsébet anyakirályné ellene az összeesküvést, a melynek áldozatul esett. Ezzel vége volt a két korona egyesítésének. De Károly pártja még nem mondott le terve valósításáról s a kiskorú Lászlónak nevét írta zászlajára. Már-már odajutottak a viszonyok, hogy László pártja a könnyű szerrel elvesztett talajt hasonló könnyű szerrel hódíthatja vissza. Az ország közepén ugyanis nem találkozván a királynők kormányának helyreállítása semmi nehézséggel, azt képzelték, hogy a Dráván túl is — a hol a Károly, illetőleg most már Lászlópárt főfészke volt — elég lesz arra, ha a királynők személyesen beutazzák a vidéket s ezzel lelket öntenek ottani párthíveikbe. Csak ez kellett a boszúra vágyóknak. Lesből rajta ütöttek a királynők csekély kíséretén s Graray nádort, az uralkodó párt fejét, Forgácli Balázst, Károly király gyilkosát levágták, a királynőket pedig egyelőre Novigrádban fogságra vetették, hogy azután onnét Nápolyba vitessenek Margit királynéhoz — engesztelő áldozatul férjeért. Most ismét a legfenyegetőbben lépett előtérbe azon Velenczére veszedelmes kilátás, hogy Magyarország és Nápoly egy uralkodó alá kerülnek De a köztársaság megmutatta, hogy tudja,