Századok – 1882

Értekezések - JAKAB ELEK: Késő elismerés egy elfeledett író iránt. 45

•48 KÜLÖNFÉLÉK. Ian szállás kiadathassák, a minek hosszasan üresen maradása nagy kárára lenne. Fizete'se máshonnan vagy valami nyugdíja nem volt. A lezárolásnak decz. 22. megtörténtét s a hagyatékfölvételt igazolták : E. v. Barrel m. pr. tartom, törvényszéki titkár, mint biztos, Pogarasi István m. pr. a Szent Borbára névről nevezett gör. kathol. egyház plébánusa, Dózsa József ni. k. császári királyi tanácsos és erdélyi udvari kanczelláriai titkár, Kram mer m. pr. Tollvivő. Ezen lezárlási jegyzőkönyvre a következő végzés kelt : Adassék vissza a birtokosnak azon utasítással, hogy a zárt azonnal nyissa fel, a mi kevés hagyaték van, egy különben is végbemenő árverésen adassa el, a szállásadónak a lelkész által igazolt 1G frt 40 krt fizesse ki, a netaláni maradványt tegye letéteménybe, s mindenről legfeljebb január 30-káig tegyen tudósitást. Egyébiránt a tárgyalás mint bevégzett dolog jegyzendő be a egy hivatalból láttamozott másolata az erdélyi udvari kanczelláriához juttatandó. Aláírva : Az alsó-ausztriai cs. kir. tartományi Törvényszéktől. Bécs, decz. 29. 1827. báró Malberg m. pr.« Ezután kitudódott, liogy a megholt az ő újságáért az előfizetési pénzeket a cs. kir. udvari postahivataltól vette ; minek folytán Steinbock postatiszt e tárgyban ezen felvilágosítást adta : »A meghalt valóban az udvari postahivataltól kapta kezéhez az előfizetési pénzeket, melyek 1827-ben mintegy 100 — 140 forintra mehettek ezüstben ; de ezen pénz a meghalt által kiállított s az udvari postahivatalnál őrizetben levő elismervény [-ßeversrtfe] szerint senkinek másnak ki nem adható, miután könyvnyomtató Haykel özvegyének fizettetik szállított papirosért őt illető 1300 forint követelése apasztására. ... Az elismervény a bizottságnak előmutattatott.« Költ december 23-kán Gruber F. alsó-ausztriai tartományi törvényszéki kiadóhivatali segéd által s a hivatal pecsétével megerősíttetett. . . . A Magyarország legszélső keleti határain született férfi és iró tehát hajtva és sodorva a sors változandósága által, messze nyugaton, Bécsben végezte hosszas és munkás életét. Idegen földön s tán jeltelen sírban pihennek porai, emlékezete fölött, most — félszázad után gyúl fel az emlékezet világa, s én — a szintén kis hazámtól távol bujdosódé székely — mondok áldást a híven munkálkodott székely nevére. * * E rövid életrajz hü és megható képét adja csak félszázad előtt is irodalmi viszonyainknak. Ha egybehasonlítjuk ezeket a maiakkal, okunk van örvendeni a haladás fölött. Az írói nyugdíjalap s a mit a hírlapírók most gyűjtnek, lelkesítően emel föl minden