Századok – 1882

Értekezések - MAYR AURÉL: Smičiklas T.: Poviest Hrvatska bír. 506

508 történeti irodalom. nagyok is ily értelemben szóltak a királynőnek. A borvát báni tanács úgyis mindig visszatetszett a horvátoknak, miután az azelőtt a horvátországgyűlés által gyakorolt administratio most teljesen arra szállt volt át, s így 1779-ben föl lett oszlatva, ügyei átmentek a magyar helytartó tanácsra, melyben a horvát bánt amaz időtől a harmadik hely illette meg. A Fiúméra vonatkozó vitákat itt elhagyjuk ; megemlítjük, hogy 1845-ben a fiumei gubernátor a horvát országgyűlésen a kir. rescriptum mellett, s így a turopolyaiak fejenkénti szavazati joga ellen szólalt fel. Áttérünk Dalmátiára. Hogy a tartomány sajnálatraméltó állapotban került 1797-ben osztrák kézre, az kitűnik a velenczei kiküldöttek által szerkesztett jelentésekből : Alakosok nem alattvalók, hanem koldusok, különben »olyanok a népek, a milyenekké kormányuk teszi őket.« A kiküldött deputatio, mely azt kérte, hogy horvát testvéreivel egyetemben a Szt.-István koronájához csatoltassék, nem kapott feleletet. Különben 1805-ben Dalmatia, 1806-ban az addig szabad Dubrovnik (Raguza), 1809-ben Horvátországnak a Száva jobbpartján fekvő része Francziaország alá került. Alig győzi dicsérni, mit nem tettek a francziák nevezetesen Marmont a »duc de Raguse« az anyagi felvirágzás (útak stb.) közbiztonság, iskolák, nemzeti nyelv érdekében, mi több azt találja, hogy a franczia nyelv sajátszerű bájjal bír, minek tulajdonítható, hogy e területen oly nagy haladást tőn. 1811-ben egy Párisban járó küldöttség batárőrvidéki tagjai kijelentik, hogy tartományuknak az osztrák kormány alatti sorsán csak sajnálkozni lehetett, 1814-ben a nép nagy lelkesedése, hogy ismét testvéreivel összejut, szintén segített, hogy az osztrákok a volt franczia területet oly könnyen elfoglalhatták. Horvátországnak Magyarországhoz való visszonyát megvilágítja ama tény, hogy a horvátok már 1712-ben azt az ausztriai princesse-t avagy ivadékát fogadták el uralkodójuknak »ki Ausztria,Stiria, Karantán, Krajna felett uralkodik s Ausztriában székel.« A teljesjogegyenlőséget elismerte továbbá maga Mária-Terézia, midőn a báni tanácsot állította fel. A horvátok nem is a királyságnak, csakis a magyarok királyának vetették volt magukat alá. Az adó felemelése, az újonczok ajánlásának joga a horvát országgyűlést illette meg. Gyakorolta is az utóbbit II. József idejéig. Miután Horvátország ama kiváltsággal bírt, hogy adói csakis saját költségére fordíttattak, Mária-Terézia ez előjogban nem részesítette az új szláv megyéket, mi több később a bán felügyeleti joga alól is elvonta, s ez ügyet a m. udv. cancelláriára bízta. Az ú. n. culturtörténet az egy-egy századot tárgyaló könyvek utolsó fejezetében foglaltatik össze. Csekély terjedelménél fogva nem lehet kimerítő. így meg nem tudni, hogy a horvát nyelv első