Századok – 1882

Értekezések - PESTY FRIGYES: Staré József: Die Kroaten im königreiche Kroatien und Slavonien ism. 499

500 történeti irodalom. Ilyen, azonos vérből származó családok közös háztartása házközösségnek avagy zadrugá-nak neveztetik. A zadrugának minden tagja egyenlő joggal bír, ezek maguk közül családfőt választanak, ki a közösség vagyonát kezeli, viszályokat kiegyenlít, és a munka felosztásáról gondoskodik. Pogány korban a ház e feje a család papja is volt, vezette az isteni tiszteletet és rokonsága nevében hozta a kellő áldozatokat is. Az első családfő neve a zadruga öszszes tagjainak vezetékneve lett, maga a zadruga is tőle vette nevét. Onnan van, hogy a legrégibb horvát falvak, melyek eredetileg úgy sem voltak egyéb egy nagy házközösségnél, még ma is családneveket viselnek. Ha példáúl valamely család alapítóját Vinkonak (Vince) hívták, az ő utódai, valamint a zadruga, és végre az abból kifejlődött helység Vinkovci-nak neveztettek. így az Andrijevci nevü helységet egy Andrija (András) nevű családfőtől, Vidovci helységet egy Vidtól, Petrijevcit egy Pétertől kell származtatni. Csak akkor, ha valamely család nagyon elszaporodván, annak egy része kivándorolni kényszerült, és új házközösséget alapított, nyertek a helységek topikai elnevezéseket, mert az új telepet, megkülönböztetésül a régitől, a szomszéd hegytől vagy folyótól, vagy más természeti tulajdonságoktól nevezték el. Ha valamely zadruga bizonyos iparral foglalkozott, ez az iparág, vagy gazdasági foglalkozás is szolgálhatott a helység elnevezésére. Az előadattokkal szoros összefüggésben áll a második pont, mely a zsupaniákra vonatkozik. A házközösségek, melyek eredetileg ugyan egy zadrugából származtak, elválásuk után is rokonsági összetartozásuk tudatában maradtak, és törzset avagy zsupánságot (comitatust) képeztek, mely minden álladalmi élet alapja volt, és részben az újabb korba is áthozatott. Ezen első álladalmi egység főnöke a zsupán, mindig a legrégibb zadrugából választatott. Az utóbbinak tagjai tehát nagyobb tekintélyben állottak a többieknél, és a nemesség egy faját képezték, annak kiváltságai nélkül. Nyugati Európa befolyása alatt a nemesség az osztály minden előjogait megszerzi, a királytól hűbérföldeket nyer, kihúzza magát és jobbágyait a zsupánság kötelékéből és kötelességei alól, míg végre saját zászlóik alatt a király táborában, vagy magán érdekükben harczoltak. (29., 30. lap) Lorenz Ottakár német író (Deutsche Geschichte I. 358. lap) a zsupánságok álladalmi viszonyát, talán azért mert főleg Cseh- és Morvaországot tartotta szem előtt, némileg máskép fogja fel, de maga Dümmler is, ki pedig a dalmát horvátokról szól. Staré fejtegetése mindenesetre figyelmet érdemel a kérdés nyomozásában. A mi e munka történeti részét illeti, abban önálló kutatásnak és feldolgozásnak nyoma sincs. Az ország sorsa, a közesetnényekhez való állása, jogi viszonya csak elmosódott vonásokban