Századok – 1882

Értekezések - JAKAB ELEK: Késő elismerés egy elfeledett író iránt. 45

KÜLÖNFÉLÉK. 45 KÉSŐ ELISMERÉS EGY ELFELEDETT ÍRÓ IRÁNT. Irodalomtörténetünk alig ismeri nevéről Alhisi Pánczél Dánielt; életéről s írói munkásságáról csak gyér emlékezet maradt fenn, mintha azok közé tartozott volna, kik az emberiségnek számát szaporítják, de erkölcsileg hasznára nincsenek. Pedig ha e század elején élt azon szinészek nemzeti hálára méltók, kik a magyar színészettel a nyelvnek és nemzetiségnek országszerte apostolai voltak : nem kevesebbé érdemli ezt az a kis erdélyi irói kör, mely 1787. Bécsben Szacsvay Sándor körül csoportosulván: oltárt gyújtott a nemzeti irodalomnak s szent tüzét csaknem fél századig kialudni nem engedte. E kör egyik ritka erélyű, munkás tagja volt Pánczél. О erdélyi, székely származású volt. 1760. Háromszéken született, Albis községben, alsóbb iskoláit hazájában végezte, 1789—1790. a pesti egyetemen mathematikát, gyakorlati geometriát és gazdaságot végzett ; akkorSzacsvayhoz Bécsbement s a Magyar Kurir szerkesztésében őt segítette. Midőn ez 1793. elején a laptól elmozdíttatott, kérte a kiadási jogot, de nem nyerte meg; megalapította tehát még azon évben a Magyar Mercurius czímű folyóiratot s 1798-ig önállóan, azután 1810-ig a ÁWtV-ral egyesítve adta ki. Ennek szerkesztői joga ekkor szabály áthágás miatt Decsi Sámueltől elvétetvén : a lap egyideig függőben maradt, kérte annak ráruháztatását, de foganat nélkül ; később Magyar Hírmondót akart indítni ; ezt sem nyervén meg : harmadízben a Kurir szerkesztése jogának közte ós Decsi s örökösei közt megosztását kérte, a mit meg is nyert 1813-ban. s ez idő óta azt és saját külön folyóiratát szerkesztette, és pedig a Kurir-1 1827-ben december 15-én történt haláláig. Harmincz évnél tovább szolgálta a magyar irodalmat, Austria fővárosában, mint egy folyóiratnak alapítója, egy szükséges és népszerű politikai hírlapnak fentartója, Ez nem közönséges érdem abban az időben, midőn a magyar irodalom alig ébredezett, midőn Bécsben kevés volt a magyar olvasó, s a mi volt is, el volt németesedve, a nemzeti érdeknek érzése s magasb öntudata nélkül. E század közepén innen is a legragyogóbb tollú magyar publicista indított volt meg Bécsben politikai magyar lapot. Az olvasó emlékezhetik Török János Magyar Sajtó-jára, de csakhamar megszűnt, pedig ekkor 25—30,000 volt Bécsben a magyarok száma s köztük a legnagyobb aristocraták. Mennyivel nehezebb volt Pánczélnak lapjai körül Magyar-és Erdélyországból irókat és előfizetőket gyűjteni ! Mily szigorún