Századok – 1882

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR. - Magyar tört. évkönyvek és naplók. Közlik Szabó K. és Nagy I. Ism. 426

történeti irodalom. 427 Szabó (talán Véghelyit kivéve, a Tört. Társulat vándor-tudósai közt senkinek sincs jobb szeme, mint nekik) nem tekintik a kiadást könnyű munkának — s a mi az ö munkájukat illeti, abban kivármivaló nem maradt fenn. Tulajdonkép hát azokról az új scriptorokról kell beszélnünk kiket ők vezettek be a történet-irodalomba. A kötetet Gyulafi Lestár Följegyzései nyitják meg. Hogy Gyulafitól nagyobb történeti munka maradt volna ránk, vagy hogy csak szándékozott volna is írni, annak lehetetlenségét diadalmasan kimutatta Szabó Károly szemben Boddal Benkövel Hanerrel. Abban is igaza van neki, hogy a »Gesta Sigismundi Báthori« a Szamosközy-é, s annak egy rendkívül hibás másolata megvan M.-Vásárhelyt — melyet nekem csak azután volt alkalmam látni, hogy Szamosközy teljes kiadása már elkészült. Ami tőle fenmaradt, azok egyszerű följegyzések, egy pár történeti leírás s egy okirat-gyűjtemény, melyet ő felhasználás végett Szamosközynek hagyott. Elveszett ezeken kívül naplója, melyet Benkő még ismert. Ez bizony sajnos — de az is, mit Szabó kezéből nyerünk, gazdag forrása történeti irodalmunknak, s azért is becses, mert sok eseménynek dátumát belőle fixirozhatjuk. Aztán a miket elmond, egyszerűen, csinosan, keresetlenül tette papirra s ez olvasmánynak is kellemes. Egészen ellentéte a dagályos és áradozó Brutusnak, kinek hiu fecsegése sokszor untat, ritkán tanit s gyakran megzavar. Elegendő jó tulajdonnal bír, hogy kiadását, kivált ily gondos kiadását, történeti irodalmunkra nézve nyereménynek tartsuk. Míg Gyulafi Följegyzéseinek az is emeli becsét, hogy udvari embertől s államférfiutói származnak : egészen más szempontok alá esik e kötet másik két írója. Főként Martonfalvay Imre deák, Török Bálint s aztán neje, majd fiai titkárja, tisztje, várnagya. Öregségében, midőn ifjú gazdái már kezdék nem is tudni, hogy mennyi szolgálatot tett ő a családnak, egy emlékiratot készített, mely bizonyos jószág igényének támogatásául szolgált. Meglehetős bőven leírta régi élményeit s ezzel elkészíté a XVI-ik század egyik legkiválóbb történeti művét. Szépen, tán kevéssé tömötten van írva, gazdag erős fordulatokkal, világos, élénk — szóval legjobb prózairóink közt foglal helyet. De nem ez főbecse a munkának, mások is irtak szépen, erős prózát, jól kitudták fejezni, a mit gondoltak — de soha senkinek sem jutott eszébe, hogy egy végvári tiszttartó életét és dolgait vázolja. Imre deák se tette volna, ha a nyomorúság rá nem viszi s hogy mily jeles munkát végzett, biz azt maga sem sejté. Ez első, még egyetlen, de jól megírt és adatokban gazdag rajza egy magyar vár XVI-ik századi beléletének, vázlatos ugyan és mondhatni több tekintetben egyoldalú s