Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Tököli Imre és a bújdosók. 399

400 tököli imre sorok czélja a fönnhagyottakból az akkori viszonyok, a főbb sze­replők vázlatos képét összeböngészni. Midőn a Wesselényi-féle conspiratió kudarczot vallott, a forradalom szítói : Zrínyi, Nádasdy és Erangepán bakó bárdja alatt vérzettek el : a dynastia hagyományos politikája, s az oltha­tatlan boszúszomj zátonyra juttatták a magyar államot. Az abso­lutismus előtt minden út szabad, haladhat akadály nélkül és féktelenségeit — a zsarnoki rendszabályokat — mintegy autho­rizálja a meghiúsult forradalom. A lényegében addig is absolu­tisticus kormány eldobhatta álczáját, mutatkozhatott a maga igaz képében. Ok nem volt reá, hogy bár színből, tisztelje a nem­zet alkotmányát. A félelem többé nem korlátolván a zsarnok hajlamot, a királyi esküvel, a lelkiismerettel könnyen megalkudtak. Egy iv papir, jámbor lúd szárnyából egyetlen toll eltörölte az alkotmány még tengődő, üres formáit; provisoriumképen német helytartóság kapta kezébe a kormányrúdat. Eolyt hévvel a fékez­hetetlen elemek megrendszabályozása ; megnyittattak a nyomor, bün és elégületlenség kiapadhatatlan forrásai. Dante pokla fölkere­kedett az alvilágból, szörnyeivel Magyarországot árasztotta el. Az új kormány fékevesztett garázdálkodása, csak terj észté az elégület­lenséget, növelte a szabadságvágyat ; olaj volt csupán, táplálta a lappangó tüzet hatalmasúl. E két motivum kiválóan alkalmas oly nagyra növelni a kétségbeesést, hogy az ember a lehetetlent is merészelje. Annyival is inkább, mert veszteni nem volt mit, nyerni ellenben mindent lehetett. Az állapotok tűrhetetlenek és tart­hatatlanok voltak. A nemzetnek még az sem maradt fönn vigasz­talóúl. hogy szabadságát a csatasíkon, kezében fegyverrel temette el. A forradalom nem vált ténynyé, hisz néhány becsvágyó férfi lel­kében született, kik a közszabadság diadalától kicsinyes hiúságok kielégítését várták. Jóllehet nagy volt az elégületlenség, mégis csak egy töredék gondolt a forradalomra, annak is inkább nagy­ralátó, gyönge lelkű fejei. Nemezisük azonban az egész nemzet ellen fordult a bün zsoldot ; egy ország fizette. A forradalom a helyett, hogy diadalra vezette volna a szabadságot, megsemmisí­tette utolsó maradványait is. A bujdosókat csöndes falvaikból a politikai és vallásos ter­rorismus zavarta ki. Oly emberek, kik a puszta életre nem sokat adnak, kivált mikor azt naponként, a maga nevén nem is nevezhető zaklatások keserűvé tehetik, könnyen adják fejüket a legkétség­beesettebb vállalatra is. Önként verődtek össze jobbára a felső megyék protestáns nemességéből, a mint ocsúdtak a félelemből, a mint működni kezdett az önvédelem ösztöne. Nem volt zászló, a mely alá sorakozzanak ; nem gondoltak ki hangzatos jelszavakat. Biztonságokért megvonultak Erdély végein, Apafi fejedelem ven-

Next

/
Thumbnails
Contents