Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Tököli Imre és a bújdosók. 399

és л dujdosók. 401 (légszerető udvarában. Itt vajúdott mint eszme, itt ölté magára a cselekvés alakját az első kurucz forradalom, hogy szent-István elkobzott alkotmányát visszaállítsa, vagy utána haljon. A siker attól függött : hajlandó-e Erdély magára vállalni a magyarság ügyét, van-e módja megnyerni annak a török jóakaratát ? A remények erős vára Erdély volt. E kis állam egy század óta a magyarság védbástyája; a protestantizmus a hit kérdéseiben legalább is türelmessé tette, többször meghordozta diadalmas fegyvereit a Tisza-Duna közén a polgári jogok s a lelkiismeret szabadságának védelmében. S noha adófizetője volt a portának, viszonya inkább szövetséges, mint hűbéri. A fényes porta és Erdély állapota ekkor azonban nem igen indokolta a bujdosók vérmes reményeit. Az ottomán birodalom napjában — noha Európában még mindig első katonai hatalmasság — mintha foltok támadtak volna. Páratlan hadseregét a százados hadjáratok kimerítették ; az erélytelen szultánok, palota forradalmak, meglazûlt fegyelem aláaknázták a katonai szellemet. Ez időtáj t, a vasvári kötés értelmében, békés viszonyban élt a »uémet király «-lyal, s a lengyelekkel és az orosszal viselt hoszszú, dicstelen meddő háborút. Hathatósabb támogatást a bujdosók már ezért sem nyerhettek. Ügyöket az erdélyi fejedelem közvetítette. De sérelmeik orvoslására, a megtiprott jogok védelmére ő sem vonhatott szablyát, mivel a török eltiltotta a hadjárattól s mert tanácsosaival e kérdésben nem tudott egyértelemre vergődni. Az erdélyi államtanács két, majdnem egyenlő erejű és tekintélyű pártban oszlott. Egyik ragaszkodott a török szövetséghez; de óhajtotta, a tilalom ellenére is, hogy minél előbb, minél nyomatékosabban vettessék fontba Erdély hatalmi súlya a bujdosók ügyében. A más, talán nem kevésbé hazafias, bár nem oly népszerű párt, kezdett némi érdeksolidaritást ápolni a Habsburg-dynastiával. E párt sem volt friss keletű, nem egyszerre támadt Apafi Mihály fejedelemsége alatt ; megvolt már Bethlen Gábor és a Rákócziak idejében, hiveit Erdély conservativ hajlamú, kath. arisztocratáiból ujonczozta. De előbb hatalma, tekintélye, befolyása a kormányzásban kevésbé érezhető, mint akkor, midőn az államtanácsban a bujdosók ügye szőnyegen forgott. A bujdosók már néhány évet eltöltöttek az erdélyi fejedelem vendégszerető udvaránál, tervekkel, tanácskozásokkal ölve az időt ; meg a partiumban fekvő táboraikban, honnan folyvást háborgatták a német király birodalmát. Jelentősebb eredményt azonban nem vivtak ki; kalandos hadjárataik ép oly kevéssé tették hajlandóvá méltányosabb és alkotmányosb kormányzatra a monarchiát és tanácsadóit, mint a hűségben megmaradott rendek alázatos kérései. Századok. 1882. V. füzet. 28