Századok – 1882

Értekezések - MIRCSE JÁNOS: Emlékezések Mátyás király élete utólsóelőtti évéből. 18

28 EMLÉKEZÉSEK MÁTYÁS KIRÁLY ÉLETE UTOLSÓELŐTTI ÉVÉBŐL. kőzibök jött velenczei adószedőt. Azért mégis ő szentsége tiszteli, becsüli és méltányolja a velenczeieket, Sok mindenről kellene még ezeken kívül emlékeznem, mely esetekben ő szentsége erősen megsértett, melyekből tisztán értem, bogy ő szentsége jóakaratát és pártfogását nem bírom, sőt ellenkezőleg a velenczeiek miatt gyűlöl ; azonban cselekedjék ő szentsége tetszése szerint, nékem az teljesen mindegy. Ellenségeskedjék ő szentsége továbbra is, mint ahogy eddig tette : arról biztosítom, hogy ügyeim s királyságaim tekintetében nem fogom a kellő erélyt és tapintatot elmulatni. О szentsége, káromra másoknak áldozza fel e töröknek öcscsét ! Nos megteszem teendőimet és pedig olyképen, hogy majd ha a velenczeiek megkapják ez áldozatot s a veszedelmek raja ennek következtében föllángol, mindenki megérti, hogy nem tartozom e föld utolsó hatalmasai közé. Tisztán ki fog tűnni az is, mily következményekkel járt e töröknek feláldozása a szent székre. Itáliára, s a keresztyénség ügyére nézve. Már most is egész bizonyossággal állíthatom Önnek legátus úr, hogy a török senkivel sem akar annyira s oly sóváran békében lenni, mint épen velem s hogy senki sem húzhat annyi hasznot e békéből, mint én. Ebből megértheti ő szentsége amaz események kezdetét s végét, melylyel e töröknek kiszolgáltatása a velenczeiek részére valóban járna. Ami végezetül önnek ügyét illeti legátus uram, hogy én az anconaiakat, kiket én török meg velenczei ellen védelmembe fogtam, most szolgáltassam ki ő szentségének, — oly kívánság ez, melyre becsületem s méltóságom megsértése nélkül nem is felelhetek, legkevésbé most, mikor ő szentsége az anconaiakat bosszúságomra és a velenczeiek örömére excommunicálta s minden kigondolható egyházi büntetésekkel illette.« E kissé mord, s erélyes szavak után Mátyás elbocsátá a megzavarodott, ámuló legátust. MIRCSE JÁNOS.