Századok – 1882

Értekezések - SZILÁDY ÁRON: Három hegedűs ének. 25

HÁROM HEGEDŰS ÉNEK. Tinódi összes művei bevezetésének XXXII. lapján tettem említést két XVI. századbeli, eddig ismeretlen hegedűsünkről, ú. m. Moldovai Mihály deákról és Márton hegedűsről, s mindössze az elsőnek egyik (?) énekéből idéztem a E. M. Költők tára II. 470. és III. XXI. lapján vagy tíz sort. A felemlítés helyén nem lehetett énekeiket is közölni. Az összehasonlítás alapján vont következtetés most utólag annyival szükségesebbé teszi ezek kiadását, mivel a Költők tárában csak később fog a sor rájok kerülni. Moldovai Mihály deák éneke (neve a versfőkben) másodmagával maradt fenn az egyetemi könyvtár egy colligatumában. Id. Szinnyei József fedezte föl 1879-ben s figyelmessé tévén reá, lekötelező szívességgel engedte át közlés végett. Az igen érdekes colligatum leírását más alkalomra kell hagynom s csak azt jegyzem meg, hogy kötése 1552-ből való. A 8 r. könyv végéhez kötött két tiszta levél elsején s az összekötött nyomtatványok utolsójának üresen maradt végső lapján kéziratban olvasható két ének pedig XVI. századi kézre látszik vallani. Hihető, hogy az 1587-ben írt ének is Moldovai Mihálytól származik. Márton hegedűs énekére Szabó Károlynak a »Magyar Könyvszemle« 1880. évi folyama 218. s köv. lapján megjelent igen becses közlése igazított. Valkai András Bankbánjának British muzeumbeli példányáról ugyanis azt írja a 220. lapon, hogy »az utolsó levelen Tinódinak Az Hegedűssökről szóló éneke van függelékül adva«. Hogy ez az eddig ismeretlen ének se maradjon ki Tinódi műveinek új kiadásából, Buttler D. E.-hez, irodalmunk jeles ismertetőjéhez fordultam, ki azonnal betűhíven leírva küldötte meg az óhajtott éneket. Tinódi művei ugyan nem szaporodtak vele, de azért a nyereség nem kevésbbé becses. Egy énekszerzőnkkel ismét több van a XVI. századból s egygyel több azon énekeink csekély száma, melyek alsóbb rendű költőinknek, a nép közt forgott hegedűsöknek, leginkább saját rovásukra űzött tréfás modorát, felfogását tüntetik elő. A nyomtatvány, melyhez függelékül adatott, 1580-ban jelent meg, tehát ennél elébbi időből