Századok – 1882
Értekezések - LÁNCZY GYULA: Széchényi Pál kalocsai érsek s magyar nemzeti politika (1642-1710.) Koszorús pályamű: 273
kalocsai éiîsek. 275 De nem az a nevezetes, mit a külföldi nevelésben netalán elsajátított, hanem százszorta inkább az, mit kétségkívül le nem vetközett : s ez tőzsgyökeres magyarsága. Pedig gyakran és szívesen az ország szélén tartózkodva, Bécstől csak néhány órányira, a császári székhely köreivel folytonos érintkezésben s így idegen befolyásoknak folyton kitéve : valóban nem lett volna csoda, lia ezen érseki nepos, kinek nevelése a katholicus egyházrend egyenlősítő és cosmopolita nevelése volt: a nemzeti érzület, a honi nyelv és szokás, a speciális magyar faji jellegnek vonásait nem azon tökélyben tünteti vala elő, miként ő, ki újkori történetünkben a tiszta, de tisztúlt magyar typusnak egyik legeredetibb és legnemesebb képviselője. Történetünkön végig, de különösen a mohácsi vésztől 1867-ig nem elszigetelt eset, hogy közéletünkben kiemelkedik egy alak, a közbizalomnak gyúpontjává lesz s a nemzeti érdekek képviseletében vezérszerepet visz, a nélkül, hogy e szerep akár a történetileg fényes származás, vagy a lángész elementáris varázsa, akár a nagy tettek vagy kiváló alkotások, akár a közügyek vitelében való fokozatos kitiinés és folytonos működés által indokoltatnék. Feltűnnek zajtalanúl ; a közbizalom letéteményeseivé válnak csaknem észrevétlenül ; csakhamar vezérek, majdnem akaratlanúl.'Byen volt Deák Ferencz ; ilyen volt Széchényi Pál is. Nem kutatjuk, hogy a passiv egyéniség ezen varázsa közjogi helyzetünk, általános fejlődésünk, társadalmi szerkezetünk, mely sajátságaiban és fogyatkozásaiban leli magyarázatát ; de tényszerűségét constatálnunk kellett. »Bizonyos híveinknek különös közbenjárására és szorgos ajánlására«1 ) nevezi ki a, császár a pálosok várfalvi (vonndorti) perjelét 34 éves korában pécsi püspökké. Azonban míg nagybátyja a kalocsai érsek, majd Magyarország prímása élt. addig nem lép előtérbe. Az a szoros összeköttetés, mely közöttök az egyházi téren fenforgott, bizonyára a politikai actióra is kiterjedett. Álláspontjuk az ország ügyei irányzásában tökéletesen egyező volt. A magyar faj csorbítatlan hatalmi »ad singularem certorum fidelium nostrorum intercessionem ct diligentem recommendationem.« — [Acta decorum Fam. Com. Széeli, concernentia.]