Századok – 1882

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: Hain Gáspár és krónikája - II. 223

232 hain gáspár 1647-ben diktált az ellene fellázadt, de fegyveres erővel ismét leigázott polgárságnak. Közli továbbá az 1651-ben egyrészt III. Ferdinánd király és Tbeökeöli István, másrészt a késmárkiak között Késmárknak Tbeökeöli uralma alól való felszabadulása és szabad királyi várossá tétele tárgyában kötött egyezséget. Formális nemzetközi szerződés ez a város és földesura közt, melyben mindkét fél birtokának határai megállapíttatnak, szerződnek a bűnösök kölcsönös kiadására, a határvillongások elintézésére, a főben járó bűnösök elitélésének illetőségére stb. A Szepesség több városa és falujára Szepes, Muráuy, Árva Makovitza stb. várakra találunk kisebb, krónikaszerü feljegyzéseket. A városok önkormányzata és az általok élvezett kiváltságok és szabadalmak némi elzárkózottságot vontak magok után a többi osztályokkal, sőt olykor az egész országgal is szemben. Különös érdekkel bír a polgárságnak viszonya a nemességhez. Lőcsén a polgárság csak 1654-ben engedte meg a nemeseknek házat venni, »jedoch — irja a krónika — mit d. Stad verderben.« Első nemes házbirtokossá Máriássy János lett. A Berzeviczy, Laszky, Görgei Teöke és Máriássy családokkal igen sok birtokviszálya volt a városnak. Ezeknek leírása az illető családok történetén kívül politikai érdekkel is bír, amennyiben gyakran jellemzi a családtagok pártállását. Gyakran találkozunk azon esettel is, hogy a megyei nemességnek gyűlése megszabja a vásárokra vitt árúk árát s ha a polgárság a vásáron magasabbra tartja árúit, azokat erőszakkal veszik el, lefizetvén érettök a tetszés szerint szabott árat. A polgárság kénytelen a kereskedelem nagy hátrányára visszavonulni a vásároktól. Nemzetiségi tekintetben is igen nagy az ellentét a két osztály között. Nem lehet tehát csodálkoznunk, lia nem uralkodott közöttük szívélyes viszony. Midőn 1675-ben a lőcsei tiszujításnál nem lehetett alkalmas katholikus egyéneket találni a polgárság között és a kir. biztos megyei nemesekkel akarja betölteni a hivatalokat, a polgárság igen érdekesen irja le a királyi biztosnak : miért nem alkalmasak azok a városok igazgatására. Nem akarván hosszasabban időzni a speciálisan a városok életére vonatkozó adatoknál, csak futólagosan említem fel, hogy krónikánk városai a XVI-ik és XVII-ik századok politikai küzdelmeinek különösen vagyonosságok által, jelentékeny tényezői voltak. E részben való fontosságukat láthatjuk az általok fizetett taksáuak, a hadsereg tartására, pénzben, terményekben, ágyúk és más hadi szerelvényekben kiszolgáltatott költségek igen sokhelyen előforduló jegyzékeiből. A bűnök és azok büntetései jellemzik a kor erkölcsi állapotát. Minthogy krónikánkban oly sajátságos viszonyokkal bíró