Századok – 1882

Értekezések - PAULER GYULA: Megye? Várispánság? 202

218 megye ? volt semptei comes testvérének, Lipoldnak a semptei ispánságot adományozza, öt a pozsonyi és nyitrai főispánolt hatósága alól kiveszi, a mire nem lett volna szükség, ka különben a semptei várispánok alá nem lettek volna rendelve a megyei főispánnak, és lia Sempte csak olyan comitatus lett volna, mint Pozsony vagy Nyitra,«1) E tényállásnak valódisága ellen, minden bővebb vizsgálat nélkül is, aggodalmak támadnak, ha látjuk a semptei ispánt két más ispán alól kivétetni, s e nehézséget, melyet Pesty, úgylátszik maga is érez, nem oszlatja el az a magyarázat, hogy a királyi exeniptio azért terjeszkedett ki két főispáni hatóságra, »mert Sempte a Vág mellett Pozsony és Nyitra széléu fekszik«, mert mégis csak egy alatt kellett állnia, vagy a semptei várispán tudott — a mit senki más nem tud — két urnák szolgálni ? Ha azután kezünkbe vesszük az illető oklevelet, csakugyan azt találjuk, hogy abban sema nyitrai, sem a pozsonyi, sem semmiféle más megyei hatóság alól való kivételnek nyoma nincs, s egyáltaljábau egy szó sem találtatik, mely a Pesty-féle theoriának védelmére szolgálhatna. Az idézett oklevélben ugyanis IV. Béla Sempte comitatust, vagyis, mint később magyarázza, várát és tartozékait Lyuppokl ispánnak és utódainak adományozza, akkép, hogy azok neki, mint az ország más nemesei, szolgálni tartozzanak. Az ily adományozások, melyek Németországban már a X. XI. században a grófságokból magánbirtokokat csináltak, de nálunk csak szórványosan fordulnak elő a XIII. században; értelmük az volt, hogy az adományos lépett a király helyébe, a vár és tartozékainak jövedelmei őt illették, a várnépek az ő jobbágyai, vagyis hűbéresei lettek. De mert a várispánok, — a mit ugyan Pesty tagad, de ez eset is ellene bizonyít, — birói hatalmat is gyakoroltak másokon is, mint a várnépeken, jelesen pedig — mit az Aranybullában különösen kiemelve is látuuk — a tized és pénzbeli ügyekben, s a tolvajok ellen : a király e bárom esetben, valamint — hozzzávetőleg — minden más esetben is, — a birói hatalmat szintén Lyuppoldra — bár többé comes parochianus nem volt, — bízta. Kimondta, hogy semmi másféle bíró nem köteles Ítélni ez ügyekben — nullus judicum Regni... debeat judicare —, a !) Pesty i. h. 17.