Századok – 1882

Értekezések - PAULER GYULA: Megye? Várispánság? 202

várispánság ? 219 pozsonyi és nyitrai ispánok sem, a kik közül egyikre, mint szomszédokra, szükségképen szállott volna a vármegye-ispáni birói hatalom, megszűnvén a semptei ispán vármegye-ispánnak lenni. Itt tehát nem kivételről van szó, korábbi viszonyoknak megszüntetéséről, mi egyébiránt az akkor már megállapodásra jutott curialis stylusban rendszerint egészen máskép szokott kifejeztetni, hanem provisional a jövőre nézve, mikor azután van értelme, hogy mind a két szomszéd ispánra szól a rendelkezés. Azonban az ily adományoknál, midőn most már a földesúrnak kellett volna Ítélni saját emberei felett, gyakran egy idegennek panaszára, egy idegennek javára, megtörtént, hogy az uj biró nem teljesitó kötelességét ugy, mint kellett volna, vagy mint a királyi ispán teljesité. Erről tehát intézkedni kellett s a király intézkedett is, itt ép ugy, mint más esetekben. Például, midőn a zágrábi püspök 1255-ben vaskai alattvalói felett oly birói hatalmat nyert, minővel más népei felett már birt : az esetre, lia hanyag volna az igazságszolgáltatásban — si remissus fuerit in justitia facienda — elrendeltetett, hogy nem ugyan illető alattvalóját az alperest, de őt magát, vagy tisztjét lehessen a király szi ne elé idézni.1) Hasonló rendelkezés történik, majdnem ugyanazokkal a szavakkal, a semptei adománylevélben. »Ha« — az adományos — »az igazságszolgáltatásban hanyag vagy késedelmes, nem népei, hanem ő maga lesz köteles előttünk vagy az előtt, kire a dolgot különösen bizzuk, megjelenni.« »Ennélfogva« — következik aconclusio — »tudtára adjuk valamennyi birónak, különösen pedig a pozsonyi és nyitrai ispánoknak, hogy felette, emberei, vagy népe felett Ítélni, sem joguk, sem kötelességük.«2) Miért említtetnek különösen a pozsony és nyitrai ispánok is ? feljebb igyekeztem megmagyarázni. Megemlítésükből azonban a Pesty-féle theoria ép oly kevéssé következik, mint nem következik az »omnes judices« megemlítéséből, hogy létezett egy nagy Tkalcic, Mon. Historica Ep. Zagrab. I. 108. megvan Wenzelnél is XI. 411, és C. D. IV/2 291. 1. 2) Unde omnibus judicibus precipimus, et specialiter Posonieusi et Nitriensi eomitibus, ut ipsum et ad eum pertinentes homines seu populos non possent, nee debeant judieari. Wenzel, Cod. Nov. Árpád III. 1. 1.