Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - I. 177

és a cambrayi líga. 199 nappal utóbb magához hívatta, hogy a franczia király követének Ulászlóhoz irt levelét közölje vele. Majd, egy harmadik látogatása alkalmával, Bakocs fejtegetni kezdé, hogy Ulászlónak tekintettel kell lenni a szövetséges hatalmakra, a kikhez a rokonság kötelékei csatolják. Nyílt segítséget tehát nem adhat a köztársaságnak. Mindazáltal fog módot találni, hogy azt ne kelljen megtagadnia. »Nem tudom — kérdé — a követ úrnak van-e utasítása arra nézve, hogy azontúl, amit előadott, tovább vigye a tárgyalást ? Ha igen, ne késedelmezzen. A mint látjátok, a szövetkezett hatalmak ajánlatokkal és minden kigondolható módon azon vannak, hogy Magyarországot elvonják Velenczétől. Itt sokan hajlandók megfelelni e kívánatnak. Velenczére nézve tehát igen előnyös voJna, ha módot tudna találni arra, hogy a fennálló szövetséget szorosabbra fűzze ; mert mikor az emberek haboznak, könnyű őket ide, vagy oda hajlítani. Például, alkalmas mód volna az, ha a köztársaság Dalmátia fejében, contributio czímén, bizonyos összeget ajánlana.« Guidoto biztosítá, hogy a követnek nincs titkos utasítása ; különben máris közölte volna a bíbornokkal, a kit a signoria Magyarországban »egyetlen útmutatója, jóakarója, pártfogója gyanánt« tisztel. Május 23-án a király Tatára helyezte át udvarát. A cancellár is vele ment. A prímás Esztergomban maradt, és már másnap magához kéreté a velenczei követet, Pasqualigo meleg szavakkal fejezte ki a signoria köszönetét a bibornok jó szolgálataiért, melyeket minden időben, főleg a jelen nehéz viszonyok között, a köztársaságnak tett; biztosítá hogy azokról soha sem fog megfeledkezni, és ha alkalom nyílik »dicsőségére és felmagasztalására egész hatalmát és összes vagyonát« fogja Velencze a mérlegbe vetni. Kérte, hogy a jövő országgyűlésen is hiúsítsa meg Velencze ellenségeinek törekvéseit, és eszközölje ki oly megállapodások létrejöttét, a melyek a fennálló szövetséget megszilárdíthatják. Hasson oda, hogy a király a béke visszaállítása érdekében vállalja el a közbenjáró tisztet, és engedjen a köztársaságnak ezer lovast fogadni a magyar korona területén. Bakocs tüzetesen válaszolt, A követ híven megtartotta emlékezetében szavait, és pontosan feljegyezte azokat jelentésébe.