Századok – 1882

Értekezések - MARCZALI HENRIK: Zieglauer: Die politischen Reformbewegungen in Siebenbürgen ism. 165

TÖRTÉNETI IRODALOM, 171 Die politische Reformbewegnny in. Siebenbürgen zur Zeit Josephs II. und Leopold III. Von Dr. Ferdinand von Zieglauer. Wien. 1881. Nagy oktáv 599 1. Azon erdélyi szász eredetű tudósok, kik a monarchia másik felében élnek, élénkén emlékeznek meg szűkebb hazájukról és nem feledkeznek meg történetéi'ől. Azt hiszszük, mostanában sokkal több könyv jelent meg Ausztriában Erdély történetéről, mint Magyarországéról. Az előttünk fekvő könyv is ezek sorához tartozik. A szerző ki is jelenti, hogy a tisztán históriai czél mellett, »Erdélyország iránti meleg részvéte, és az erdélyi-német néphez való hajlandósága« buzdították a mű megírására. Ennek azután sok és jelentékeny hatása van egész politikai felfogására. Itt azonban ezzel nem foglalkozhatunk, s a művet tisztán mint históriai tudományos munkát tekintjük, melynél csak az jő figyelembe: mennyiben gyarapítja ismeretünket ? Az új anyag, melyet a szerző itt bemutat az, 1790—1. erdélyi országgyűlésről szóló három napló. Mind a három szász követektől való: az egyik a legteljesebb a megyesi, a másik a szebeni, a harmadik a brassai követeké. I tt tehát első sorban az a kérdés merül föl : elegendő és alkalmas anyag-e ez arra, hogy belőle megírják »a politikai reformtörekvések történetét II. József s II. Leopold korában?« A könyv maga az 1790-iki országgyűlés összehívásával és az erre a szász területen történő készületekkel kezdődik. Azután pedig magával a gyűléssel foglalkozik, az említett naplók mellett csak nagy ritkán használva az országgyűlés irományait, más jegyzeteket és tudósításokat pedig épen soha. Pedig Zieglauer úr, ha igazán történetet akar írni, megtudhatta volna, hogy nem egy akkor főszereplőnek meg van naplója és levelezése, többek közt magának Wesselényi Miklósnak is, kit persze a szerző úgy néz, mint valami eleven Belzebubot. Megtudhatta volna, hogy b. Kemény Zsigmond is írt már azon tárgyról s azon időről, ki, igaz hogy nem látott kiadatlan szász naplókat s talán nem is törődött volna sokat velők, de historikus volt a szó igazi értelmében. A szerző tehát nem nyújtja azt, a mit igér: csak tisztán az 1 790—1. országgyűlés történetét adja szász kútfők után és néha tekint vissza az elmúlt eseményekre. Ha, ezt írja könyve czímére, sokkal jobban megfelel vala az a tartalomnak, mint a mostani. így egy egész országnak és egy fontos korszaknak akarja adni rajzát, tisztán oly kútfőket használva melyek, mint maga is jól tudja,