Századok – 1882

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Lakatos Ottó: Arad története ism. 162

164 TÖRTÉNETI IKO DALOM. szottak az aradi minoriták is és a rendház főbb tagjai; 1854-ben mind katonai törvényszék elő kerültek s legnagyobb részben el is ítéltettek. A ház akkori főnöke, Kosztka Tibor, önmagát végezte ki az I'j-épiiletben. A szelid lelkületű atyák, a furfangos auditorok keresztező kérdései közt, legnagyobb részben, minden lehető résztvétöket elbeszélték s így mindnyájan nagy számú évekre ítéltetvén a birodalmi várakba, Terezienstadt és József várba stb. vitettek. Ezek közt volt természetesen a derék Lakatos Ottó is, kit elébb Terézvárosba, azután Józsefvárba vittek s három év múlva, 1857-ben szabadon bocsátottak. E három év történetét írta meg, kissé rhapsodistikus, kissé fellengős modorban, de őszintén. Érdekes részleteket tartalmaz már az elfogatásról, az újépiileti, s különösen a bécsi fogságról. Mily gondolkozást árul el, midőn Winkleruek, ki ellene legtöbb vádaskodó s terhelő vallomást tett, nagylelkűen megbocsátott s meg Haach Salamonnak is, ki először tett nehéz vallomást a jámbor minoriták ellen. Mielőtt rövid soraimat bezárnám, meg kell még említenem, hogy néhai Lakatos Ottó e három kötetes nagy művet nem egyedül végezte, hanem Arad város intelligentiájából a jobb erőket is bevonta a munkába. így pl. a Görögkeleti egyház történetét Russu János írta, az ágostai egyház történetét Stiegler Gusztáv, a helvéthitvallásuakét Ferenczy Gredeon s az izraelita egyházét Steinhardt Jakab. Továbbá a földrajzi részeket Virág Lajos főmérnök, az éghajlati viszonyokról szóló részt dr. Posgay Lajos főorvos. Az irodalom rovatait Szőllősy Károly ; a könyvkereskedés vázlatát Betleheim Vilmos, a színészetet pedig Institoris Kálmán. A takarékpénztár, az aradi polgári- és jótékonyegylet történetét pedig Lukácsy Miklós. Megvallom, hogy az eszme kissé bizarrnak látszik egyelőre, de átolvasgatva a talpraesett szakszerű czikkeket, annyira természetesnek látszik, a szakírók ilynemű együttműködést, hogy e módszert más városok monographusainak is bátran merem ajánlani. Lakatos Ottó, a néhai derék szerző, nem volt történész, a szó magasabb értelmében s úgy mondta maga is, hogy csak idősebb korában keveredett bele a történet írásmesterségébe és stylusában is vau több mellőzendő pongyolaság és germanismus, de hogy így a jó erőket össze tudta hozni, elérte ő maga is, s elérték munkatársai, és elérte Arad városa, hogy, lia nem is örökre, de sokáig maradandó művet hoztak létre. —Á—R.