Századok – 1882

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY - Lehóczky T.: Beregmegye monographiája; bírálat 156

160 TÖRTÉNETI IKO DALOM. sait — azt is per summa summarum — csak 1564-eu kezdi. Az ottani levéltárban öt nagy fascic idusban 1540—1690-ig terjedő tizedlajstromokat pedig egészen ignorálta, de sőt magáról a tizedadózásról még csak meg sem emlékezett. Az első kötet, a kenézség tanulságos ismertetésén kívül végezetül még a községi pecsétek külön felsorolásával bajlódik. A második kötetnek az egyházi ügyekről való részében minden felekezet múltja vau tárgyalva, a mi a protestantismus harczainál szerzőnek alkalmat ád arra, hogy az »általános« történetben elmondottakat ismételje. Sajátságos a közművelődési állapotok rovatában lelhető 63 beregmegyei író és művész életrajza ! írók és művészek, kiknek egyike Beregmegyében született s aztán világgá ment, másika meg, a hatodik vagy hetedik megyében jött a világra s valami módon véletlenül Beregmegyébe került, nem egyszer »malgré lui«, mint szegény Kazinczy Ferencz vagy Koháry István bilincsekben, a munkácsi vártömlöcz fenekére ! Ezután nyomban a közegészségi ügy van tárgyalva. A »Néprajz«-nak czímezett- részben igen sok érdekest találunk, a megyebeli magyar és orosz népszokások és babonákról. Ezt követi a leghosszabb rész, a gazdaság, ipar és kereskedelemé. Ismertetve vannak ott a közlekedési eszközök, a mindennemű művelés, tenyésztés és termelés, a műipar és czéhek, posztó-, salétrom-, üveg-, papiros-, harisnyagyártás, a bányászat, halászat, kereskedés, házi ipar stb. Mindenegyik külön fejezetet képez, mindegyikben el vau mondva annak külön története. A legutolsó fejezet a megye flóráját és faunáját adja, amazt az ábéczé, emezt a természetrajz rendjében de egyiket sem a történetíró felfogása szerint. Ha szerzőnek csak két tárgygyal van dolga, bármily szoros nexusban legyenek is azok egymással : ő elválasztja őket s éppen csak a rájuk vonatkozó adatok halmazától függ, hogy hány fejezetre ossza. Ebből aztán az következik hogy minden tárgyról külön históriát írva, minduntalan ismételi magát. Mindenáron arra törekedvén, hogy megyéje összes produktumainak monographiáját adja, főczélja: a megye múltjának képe, mint a rónák délibábjáé, minden lépésére mindjobban eltávozik tőle. Nem tudja belátni, hogy azok a productumok mindmegannyi szinek e képhez, s hogy csakis azoknak összehatása teheti azzá. Hogyan értetheti meg olvasóival szerző csak egy adónak is terhét, ha nem ismerik az adózó nép számát, vagyonát, annak forrásait, munkaképességét, a földet, melyet művel, az eseményeket, melyekben részt vesz ? Mert ha pusztán — mint szerző teszi — e körülmények keretje nélkül adja elénk, akkor arról alkotott fogalmunk nemcsak hogy nem teljes, hanem hamis is lesz egyszersmind. De e keretben a