Századok – 1882

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY - Lehóczky T.: Beregmegye monographiája; bírálat 156

TÖRTÉNETI IRODALOM, 159 azokat is a többinek módjára kell használnunk, ott hol szükségét látjuk és nem külön fejezetbe szorítva. Másrészt azonban eme tekintélyre csak úgy érdemesek, ha tömegesen, például a megye összes helyneveinek adhatunk magyarázatot ; mert egymást mind nyelvileg, mind fogalmilag támogatván s kiegészítvén, ethnographiai s más vizsgálódásainkra biztos alapúi így szolgálnak. Különben, szerző nem nyelvész, néhány fejtegetése is téves s csak helyeselhetjük, hogy a minden áron való magyarázatoktól óvakodott. A harmadik fejezet Beregvármegye közigazgatási és törvénykezési történetétmondja tárgyának. Bármi, egyátalán megyei történetnél, a monographusra nézve, institutiója múltjának megírásán kívül egyéb czélt nem ismerünk : mégis, szerzőnek is erre a fejezetre kellett a legtöbb figyelmet fordítnia. És újból csalódtunk. Fejezete megint nyers oklevélregestákból áll. Ebben szerző, 1307-től kezdve,Beregmegyének saját, vagy nádori és országbírói congregátióiból keltezett kiadványainak adja kivonatát. Ebből aztán megtanuljuk, hogy р. o. Gáborjánt hat márkára ítélték, hogy egy másik óvást emelt, egy harmadiknak megint a pőrét halasztották el stb. ; közben elmondja hogy víttak párbajt, mint szoktak iuquirálni, mi az a három vásáron való megidézés, kit hittak homo regiusnak stb. És mind e stereotyp dolgokat nevezi ő Bever/megye közigazgatási történeténél: ! Tegyük fel, hogy szerző megyéjére nem tudott jellemzetesebb vonásokat találni, tegyük fel, bogy hazánk minden megyéje ugyanazon behatások alatt fejlett ki : rajzolta volna legalább e fejlődésnek menetét, tüntette volna ki specialiter Beregmegye történetében, azoknak a változásoknak okait, melyek a megyei intézményt koronkint érték. E fejezet többi részeiben a megyében élvezett pallosjogokról, a közgyűlés helyéről, a megye közigazgatási felosztásáról elmondottak, adataik miatt, már több érdekkel bírnak, bár az utóbbinál az összehasonlítás egészen az olvasóra van bízva. Ezt követi aztán a tisztikar tagjainak, az országgyűlési követeknek s a kir. embereknek több rendbeli névsora. A nemesi családokat is ott láthatjuk abc rendben, de a nemességre való jogczímeik felemlítése nélkül. Külön fejezetet képez folytatólag az is, hogy Beregmegye az erdélyi fejedelmek birtoka volt. Az adóról szóló fejezet, az ügy fontosságát tekintve, nem kimerítő. Pedig az országos levéltárban — honnét szerző adatait vette — ritka megyének maradt fönn annyi dicális jegyzéke, mint Beregének. Kezdve 1530-tól 1697-ig — a XVII. század végének kivételével — a lajstromok közt alig van egy-két évnyi hézag, úgy hogy abból a dicális adózásnak, mondhatni teljes képe reconstruálható. Szerző mégis tiz év lajstromát mellőzve, számítá-