Századok – 1882

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY - Lehóczky T.: Beregmegye monographiája; bírálat 156

TÖRTÉNETI IRODALOM, 157 az, a mit folytatólag a megye őskori telepeiről mond : teljesen önálló, de a munka czéljának meg nem felel. Szerző a telepekben csak azt látja, a mit ott talált. Mindazt elősorolja, leírja, pontosan megméri s müve függelékében rajzban is közli. Csákány vagy bögre volt-e az, amit talált ? az régészeink szempontjából érdekes, összehasonlításaikra nézve még fontos is lehet, de a hol találta, annak a területnek története előtte teljesen közönyös s jellemzéséhez semmivel sem járúl. Érjük be azzal, a mit a lelhelyek önmagukban véve indicálnak, hogy t. i. bennök a legősibb culturának egy-egy lábanyomát bírjuk, s ez czélunkra a legfontosabb. A régiségtudomány azon alapigazsága szerint, hogy minden ezután jövő cultura azokon a nyomokon halad tovább : az ily telep, földjének íratlanul maradt történetéhez is közvetítőül szolgál. S milyen hasznát vehette volna szerző ezen igazságnak ! Mind ennek, mind a helynevek s egyéb adatoknak segélyével megalkothatta volna megyéje culturális configuratióját, melyből, ha nagyjából is, kitűnt volna, mely vidékeken s hány emberlakta hely volt példáúl a megye alakulásakor ? Mennyi ingadozásnak veszi vala elejét, s mennyi becses felvilágosítással szolgál általa a köztörténetnek is, ha annak/ alapján fejtegette volna példáúl a »silva Bereg« elnevezést! így pedig, bővebb okulást »Beregvárniegye keletkezése« czímű fejezetéből sem szerezhettünk. De fejezetéből nemcsak ez hibázik. Mulasztás vádja terheli szerzőt, hogy a várföldekről, a nemzetségek szállásairól, azoknak eloszlásáról, merő általánosságokon kívül, meg sem emlékezett. A beregi határszélről »Krajná«-ról elmondottak, habár egész történetére mindjárt ott nyomban alig volt szükség, figyelmet érdemelnek, de ott is több dolog fejtegetése elől kitér példáúl, hogy honnan veszi magát 1299-ben az a »Leo dux Ruthenorum ?« *) A megye alakulásáról írván, nézetei szerzőt, a Bottka-féle katonai és polgári megye-theoria hívének vallják, melynek létjogát jórészt az képezi, hogy a comitatus, provincia és a castri oomitatus szavaknak egymástól »légmentesen elkülönített« értelmet ád. így történt aztán, hogy szerző egész halom oklevelet hoz elő, hogy föltüntesse, hol titulálják Beregmegyét a »provincia«, s hol a »comitatus« szóval! De haladjunk odább a *) És nem Gergely »officialis dux (sie!) ruthenorum«, mint műve I. к. 117. lapján olvasható. Merem állítani, hogy itt a bereghi főispán nem Gergely, mint szerző írja, hanem maga Leo, kinek ő csak »officialis«-a, azaz alispánja volt. Ez a czíme az alispánnak éppen ebből a korból való, az pedig, hogy Gergely egyúttal »comes de Bereg«-nek van cziinezve, más hasonló példák után, nem okozhat nehézséget.