Századok – 1882

Értekezések - RÉCSEY V. ALFONZ: Thököly Kis-Rómában. 144

150 KÜLÖNFÉLÉK. tanács jelenlétében a város kapitánya, llécliey István üdvözölte röviden és átadta neki e czélra készített bíborzacskóban a város kapuinak kulcsait ; ezeket sajátkezüleg elfogadván, bizonyos (a név hiányzik a jegyzőkönyvben) .... nak adta át. Ezen fogadtatás idején történt, hogy a kapu fölötti toronyban fölállított ágyú kétszer elsült, harmadszor pedig, midőn épen a fejedelem állott e torony alatt, szétrobbant és az ablakról, a melyben el volt helyezve, nem kis mennyiségű téglát hajított a fejedelem lovának lábai elé. (ezt a jegyzőkönyv irója rosz ómennek tartja !) A városba bevonuló fejedelem, a kit a tanács tagjai hajadonfővel, két sorban kísértek az érseki residentiába. a polgárokat mind fölfegyverkezve találta. A palota lépcsőin a káptalan fogadta őt, a melynek nevében Balogh1

) kanonok intézett hozzá szép beszédet ; ezt megköszönvén, fölhaladott a palotába, a hol kevés vártatva asztalhoz ült, ebédhez meghíván a tanács néhány tagját is. Ebéd után meglátogatta az apáczákat, a Jézus társasága collegiumát és a franciscanusokat, ezután meghált az érseki residentiában. Másnap reggel 9 óra tájban a lutheránusok templomába ment, a hol imádságait maga módja szerint elvégezvén, udvari praedicatora beszédét végig hallgatta, a mi után délelőtti 11 órakor elhagyta a várost. Alig távozott, a midőn a város történetében páratlan és hallatlan szerencsétlenség következett be. Mindenekelőtt kigyulladtak a bástya átellenében levő csűrök, a melyeket a felkelők gyújtottak föl ; azután magában a városban a falakon belül több helyen támadt tűz, a mely czélra az üszkök hihetőleg már sokkal előbb tétettek be és a mely rögtön oly erőre kapott, hogy az egész légkör, a mely a várost környezte, lánggal lobogott. A magasabb tornyok és háztetők, továbbá a hozzáférhetetlen csúcsok azonnal kigyúladtak ; mert a lángok, mint kiterjesztett lepedők, a levegőben látszottak röpülni, mignem ide meg amoda is leereszkedvén, pusztítottak ; növelte a tüzet a nagy mennyiségű takarmány, olyannyira, hogy még boltives házakban sem lehetett menedéket találni. A megdöbbent lakosság az utczákon szaladgált végig, ide-oda, nem tudván mit tegyen, hová forduljon. A tüz mindig növekedett és a forróság már az utczákon is kiállhatatlan lőn és senki sem menekülhetett sem a házakba, sem a városból ki ; mert az alsó kapu kulcsait előtte való napon, mint említve volt, átadták és nem is nyerhették vissza, a felső kaput az arra csatangoló törökök elől a város tartotta zárva, lakatost meg nem lehetett fogni ; a barmok, a melyek a zavaros idők miatt roppant nagy számmal hajtattak be a városba, megszilajodván, bőgtek, a nép közé vegyültek, *) Ez Balogh Miklós volt, a későbbi (1685.) nagy-prépost és váczi megyés püspök. »Mem. В. Strig. 158. 1.«