Századok – 1882

Értekezések - SALAMON FERENCZ: Mosaburg és megyéje. 89

MOSABURG sége iránt is. Mert magát a salzburgi egyházat szokták nevezni, Sz.-Rupertről, s maga a szerző is használja a nevet ily értelemben, mint a 12. fejezetben is, s az itt idézett mondat második felében. Miután az érsek nincs ott azon időben, melyre a mondat vonatkozik, föltehető, hogy nem is templomszentelésről van szó, s Sz.-Rupertről is csak, mint jogi személyről. Az levén mondva hátrább, hogy Privina valamely tárgyat örökbirtokkép ruházott az érsekre, bizonyos, hogy ez nem történhetett előbb, mintsem ő maga a királytól valóságos tulajdonossá nem lett volna előléptetve hűbéresből. Ez tehát tárgyi kapcsolatban van a 12. fejezetben mondottakkal. Sőt ideillett volna chronologiailag az, a mit ott mond Privináról. Még az is, hogy »két három év múlva« aligha nem arra vonatkozik, s aligha nem szolgailag van átvéve oly irományokból, melyek rendszeresebben szóltak erről. Az eset rendje ez volna : 848—849. lesz Privina és a salzburgi érsek compossessorrá, az előbbi, mint a király hűbérese. 850-ben történik a birtokbaiktatás tanúk előtt. Ezután két-három évvel adományoz valamit Privina örök tulajdonúi az érseknek. Tehát legalább is két-három év múlva 850 után lett maga is örökös ura birtokának. Lássuk a szavakat, melyekben Privina, mint valódi tulajdonos szerepel. A fennidézet mondat második fele is részletesebb vizsgálatot érdemel. Látjuk itt a synonymák fölösleges felhalmozását; mert az, hogy Privina templomot (szerintünk birtokot) szentelt Sz.-Péternek és Szent-Hrodbertnek, ez együtt csak azt teszi, hogy a salzburgi egyháznak, nemkülönben az is, hogy az Isten salzburgi szolgáinak« ugyanazt teszi. Nem egyéb hát, mint csupa ráadás, ha a mondat első részében is Salzburg értendő a Sz.-Rupert kifejezés alatt. A mi pedig a többi szót illeti, ezek jogi műszavak; »cum omni supraposiío tradidit perpetuo in visum fructuarium habendi.« Mindezek kétségtelenül és bizonyosan egy világi javakra