Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

SÁROS VÁRMEGYE NÉPÉNEK EGYKORI MAGYARSÁGÁRÓL. (Tanulmány előadva a Magyar Történelmi Társulat 1881-ik évi aug. 22-én Eperjesen tartott nagygyűlésén.) Tisztelt gyülekezet ! Azon vidék, melyet már a rómaiak ismertek, határán a magyarok bejövetele előtt már hatalmas őrvárak épültek, s központján a magyar történetben is oly nevezetes szerepet játszék, s melyben ma már csak Magyarország legszebb romladéka, a sárosi vár fekszik. Azon megye, melyben az egykor oly virágzó kereskedésit, gazdag és a haza viszontagságaival annyira összeszőtt három szabad királyi város van. Azon megye, melylyel Magyarország majd minden királya és főembere kiválóan foglalkozott; mely látta Csák Máté dúló hadait, és látta egyrészt a Bocskayakat, Bethleneket, Tökölyeket, és Rákóczyakat, másrészt Caraffának vérengző kezét. Mely a szabadságnak és vallásnak annyi vértanút adott. — Azon megye, hol egy Tarczay Anna oly hősiesen védte várát és jogait, hogy mint Szondyrúl a költő, ő róla is el lehet mondani »tékozolva híven életét«. — Azon megye, hol Il-ik Rákóczy Ferencz, sárosi kastélyában élte első s házasságának legboldogabb évét, s a honnét fogságba hurczolták Bécsbe. Azon megye, melynek birtokos osztálya közt találkoznak, kik a honfoglalás óta mai napig bírják elég sovány talajú birtokukat, — S másrészt azon megye, hol oly leletek találtattak, mint a múlt század végén és 1865-ben az osztropataki, mely királyi sírokra vall: megérdemli, hogy elmúlt életébe egy pillantást vessünk. Lesz, fog támadui okvetlen, ki e megyének külön történetét meg fogja írni, hiszen alig lehet érdekesebb, mint azon vidéknek múltját ismerni, a hol lakunk, azon földnek közvetlen történetét, melyet, szántunk. En azonban a jelen alkalommal a történetnek nem ezen általános részével kívánok foglalkozni. — Kikapok belőle csak