Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

sáros vármegye népének egykori magyarságáról, 13 egy részt, a mi lelkemmel s azt hiszem mindnyájunk lelkével öszszeforrt. Mert a midőn öreg embereket hallottam szólni e megye múltjáról; amidőn régi okmányok kerültek kezembe, és bejártam e megyének majdnem minden vidékét, és bolyongtam családom birtokainak határán, és olvastam az okmányokban elpusztult régi helységek neveit, és hallottam falvak, dűlők, folyók, hegyek, lakosok egykori magyar neveit : akkor sejtettem, akkor láttam, hogy itt egy elveszett, egy eltűnt magyar világ romjain járunk. Láttam nemzetiségi szempontból, »hogy itt hajdan szebb élet volt« ! / Es ekkor elgondoltam, hogy Sáros-vármegyének régi magyarságát kutatni érdemes feladat. Érlelődött bennem e gondolat az utolsó időben, hol nemzetiségi szempontból nem csak tüneteit látom a veszélynek, de látom magát a veszélyt lelki szemeim előtt, s így e kérdés felderítése előttem legalább actualissá s egyszersmind égetővé vált ! Gondoltam, e kérdéssel foglalkozni jobb alkalom nem lehet, mint épen most, midőn szerencsénk van az oly áldásosán működő történelmi társulatot, e megye és e város kebelében tisztelhetni, s e szerint talán kötelesség is, nem csak valamit mondani e megye múltjáról, hanem fel is hívni a t. társulat figyelmét a magyar történetnek egy oly ágára, mely eddig, tudtommal legalább, egészen parlagon hevert, s talán hivatva lehetne történetünk sok eddig homályos és indokolatlannak látszó mozzanatait felvilágosítani. Tehát, a mint méltóztatnak látni, a tárgy is új, és e téren én is ujoncz vagyok. A kezdet nehézségeivel, és saját járatlanságommal kelle megküzdenem, s így ez alkalommal legalább igen keveset adhatok, keveset különösen a történelmi társulat igen tisztelt tagjainak, a kik előtt már annyi a világos, a mi a laicus előtt még homályos. — Azonban valakinek meg kelle küzdeni a kezdet nehézségeivel, s igen szívesen tettem azt én, még ha gáncsolás volna is a következmény, mert meg vagyok győződve, hogy egy szerencsésebb, ügyesebb kéz, teljes világosságot fog e kérdésre deríteni, mert az én ősz szakálom vajmi kevés garantia arra, hogy a mit elkezdtem gyarlón ma, azt folytathassam vagy bevégezhessem sokkal jobban később. Tisztelt uraim ! Barátunk Hunfalvy Pál, a mint méltóztatnak tudni, egy sok tanúlmánynyal készült könyvet írt, melynek czíme »Magyarország Ethnographiája«. Ezen művet e szavakkal végzi: »A magyarok legrégibb lakosai e honnak. Szinte ezer éve, hogy neve Magyarország : ily hosszú folyású más történelmet nem találunk e földön, a mióta Klió emlékezni bir.« Eeltünő sokat jelentő szavak. Azonban kutatásaim fonalán,