Századok – 1881
ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802
korszakai. 9 országra, királyaink a pápák minden intése és felszólítása daczára nem vesznek részt a keresztháborúkban s midőn végre II. András reá készül a soká halasztott kalandra, ez is inkább politikai utazás, mint hadjárat. Nem ütközik meg a szeldsuk szultánnal, haneni fegyverszünetet köt, mely alatt Jeruzsálemet mint zárandok látogatja meg s visszajő országába, anélkül, hogy a szent sír visszahódítását megkisérlette volna. Ez is egy oly jellemvonása nemzetünk s királyaink politikájának, mely mutatja, hogy a nyugat nemzetiségektől külön áll, mindamellett, hogy a keleti egyházhoz nem csatlatkozott. A nyugati művelődés befolyása mellett is a magyar nemzetiség azon időben is fenntartja magát, midőn az nem volt még kötve a nyelvhez. Az Anjou ház fényes uralkodása Magyarországban alapítja meg az olasz művelődés befolyását hazánkban, mely eddigi történetíróink által talán nem lett még eléggé méltányolva, pedig Olaszország az újkori művelődésnek valódi bölcsője, itt soha nem szűntek meg a régi római hagyományok s a tudományok s a társas-élet választékosabb formái csak innen terjedtek ki a francziákhoz, spanyolokhoz s németekhez, s ámbár Szt.-István koronája az Anjou ház kihaltával a megnémetesedett cseh Zsigmondra s az osztrák Albertre s fiára Lászlóra szállt, mégis az olasz művelődéshez vonzódott mindig a magyar, olasz egyetemekre jártak tudósaink, olasz tudósok s művészek jöttek a magyar udvarhoz, a német elem, a közelebbi szomszédság daczára, kevesebb befolyással volt, sőt midőn Mátyás, ki az idegenek ellen nem volt elfogulva, a német Beckenslohert nevezte ki esztergomi érseknek, ebben roppantúl csalódott, mert ez elrabolva a székesegyház kiucseit, Salzburgba szökött, Mátyás legnagyobb ellenségéhez III. Fridrik császárhoz. Onnét kerültek Vitéz codexei Münchenbe és Bécsbe. A mohácsi csata határkövet képez a középkor és az új idők között. A nemzet védelmet keresett a török hódítás ellen s egy része azt a német császárságban gondolta feltalálhatni. János király egyik kiáltványában figyelmeztette az országot, hogy a külföldön székelő fejedelem a nemzetiséget veszélyeztetné. Ferdinand érezte ezen vádnak súlyát s igérte a nemzetiség biztonságát, S ez csakugyan azon időben nem is volt még semmiképen vészé-
