Századok – 1881

Értekezések - B. MEDNYÁNSZKY DÉNES: II. Rákóczi Ferenc ifjúsága. Írta Thaly K. ism. 777

történeti irodalom. 785 ezen, mint az ezeknek függelékeit képező iskoláknak történetét szerző részletesen tárgyalja s az e tekintetben érdeklődőt magának a műnek olvasására kell utalnom. A tanügy terén érdemesült férfiakkal is megismerkedünk. Ilyenek, csakis a főbbeket említve, a jezsuitáknál : Szentiványi Márton, Bossányi Farkas és András, Bajc.sányi János, Balogh József, Hevenesi Gábor, Kornéli János, Kuvicz Ferencz, Kőszegi János, Sigrai András, Keczy Ferencz, Szerdahelyi Gábor. Tsiba István, Thüróczi László, Timon Sámuel, Gabon Antal, Spangár András, Csiba Mihály stb, a XVIII-ik század első feléig, a kit irodalmilag is működtek. Többről közülük kimerítőbb tudósítást adhatott volna szerző, ha Kaprinay jegyzeteit s Pauler Tivadarnak »Adalékok a hazai jogtudomány történetéhez« czimű müvét is felhasználja. Az ágostai hitvallásúaknál : Rezik János (Eperjes), Bél Mátyás (Pozsony), Fridelius János, Hajnóczy Dániel (Sopron), a helvét hitvallásúaknál: Komenius Amos, Molnár Albert (Sáros-Patak), Komáromi Csipkés György, Maróthy György, Szilágyi Márton és fia Sámuel (Debreczen), Mártonfalvy György (Nagy-Várad). Eletüket és munkásságukat szerző részletesen ismerteti. Még a jezsuiták virágzásának korában jöttek hazánkba Lengyelországból a kegyesrendiek : előbb az elzálogosítva volt Podolinban (1642), később Nyitrán (1660) telepedtek meg; lassanként minden nevezetesebb városban alapítottak iskolát ; támogatták őket városok, főurak és főpapok. Csak röviden van tárgyalva Erdély közoktatásának története ; szerző a gyulafehérvár-nagy-enyedi, kolosvári és marosvásárhelyi kollégium és udvarhelyi gymnasium kivételével, más intézetről alig tesz említést. Egyébiránt kijelenti, hogy az erdélyi közoktatás viszonyaival való részletes foglalkozás tervezett müvének keretét meghaladta volna. A helvét hitvallású főiskolákat Erdélyben szintén a fejedelmek alapították, az ágostai hitvallásúakat a sz'iszok; ezeken kivűl még az unitáriusok is állítottak iskolákat. A jezsuiták csak rövid ideig tartózkodhattak Erdélyben (körülbelül 1579—1599-ig). Hogy a tanügy terén működött férfiaik az anyaországiakkal mérkőzhetnek, igazolják Apáczai Cséri János, Páriz Pápai Ferencz, Huszty András, Honter János stb. neveik. Csak sajnálnunk lehet, hogy a legjobb forrásokat felhasznált szerzőt irodalmunk elveszítette s műve befejezetlenül maradt. Reméljük, hogy fog akadni folytatója, s az általa gyűjtött gazdag anyag nem fog felhasználatlauúl heverni. BELICZAI JÓNÁS.