Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - III. 723

élete. 735 sajkásokat csak Tomori rábeszélései és esdeklései tartották viszsza a szétoszlástól.1

) Ibrakim nagyvezér, a Dunán felfelé haladó hajói által kisérve, julius 12-én érkezett Pétervárad alá. Szemben az ő táborával, a Duna balpartján, a mai Újvidék helyén, Tomori foglalt állást. Az egész ország, sőt mondhatni a kereszténység szemei e helyre voltak irányozva. Altalános vala az a meggyőződés, hogy Péter-Várad eleste Magyarország elvesztét fogná maga után vonni. Tomori bizalommal nézett a küzdelem kimenetele elé. A kémek tudósitásai szerint, a nagyvezér fenhéjázóan úgy nyilatkozott volna, hogy Péter-Várad apró falat, mely reggelire sem elég neki. »Ha Felséged akarná — írja Tomoria királynak —az ebédet és vacsorát is elköltené alatta.« És a király csakugyan tett egynémit. Tízezer aranyat vett kölcsön Szerencsés Imrétől, és az összeget Tomorinak küldötte meg, a ki most, hevenyében felfegyverzett pórokkal, seregének létszámát négyezerre emelhette.2

) Ibrahim három napi pihenést engedett hadainak. Julius 15-én vezette azokat az első rohamra ; de tetemes veszteséggel visszaveretett. Nem nagyobb szerencsével küzdött ugyanakkor a török hajóhad a magyar sajkásokkal, kiket a partról Tomori ágyúinak tüze támogatott. Ezek eltávolítása végett, a következő éjszaka, Ibrahim egy hadosztályt átküldött a túlpartra. Ekként másnap szárazon és vizén folyt a karcz, mely döntő eredmény nélkül késő estig tartott. Az éj beálltával, Tomori tanácsba gyüjté hadnagyait, Mindannyian belátták, hogy itt, magokra hagyatva, csak rövid ideig képesek ellenállani és eredménytelen küzdelemben fognak elveszni ; míg ellenben csatlakozva az ország haderejéhez, később a siker 1) Burgió jelentéseinek és a számadási könyvnek számos helye alapján. 2) Ferdinánd 1526. aug. 10-én Speierból írja Miargit főherczegnőnek: »Si la prinse dudiet chasteau aduient . . . tout son royaulme sera audict ture bienfacille de gagner.« (Briisseli Okmánytár. I. 27. 1.) — Tomori julius 5-iki levele. — A kölcsönről 1526. julius 20-án kiállított kötelezvény, melyben a király kimondja, hogy a pénzt Péter-Várad megmentésére fordítja, a Brüsseli Okmánytárban I. 36. 1.