Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - III. 723

736 t0m01îi pál kilátásával mérkőzhetnek meg az ellenséggel, sőt talán még idején jöhetnek Pétervárad felmentésére. Abban állapodtak meg, hogy a Duna mentében felfelé vonúlnak. Az érsek haladék nélkül megindúlt, és Bácsnál ütött tábort. Innen a bosniai püspököt a királyhoz küldé ; értesíté, hogy Péter-Várad még nyolcz vagy tiz napig tarthatja magát ; késznek nyilatkozott, hogy, ha segítséget kap, visszatér, megütközik a nagyvezérrel, és felmenti a várat. A péter-váradi őrség ez alatt nem csüggedett, és július 17-én a második rohamot is visszaverte. A nagyvezér ekkor meggyőződött arról, hogy a feladat nehezebb, mint eleve hitte, és a rendes ostrommunkálatok keresztülvitelére kellett magát elszánnia. Felállíttatván ágyúit, minden oldalról lövetni kezdé a várat, Több napon át szünet nélkül folyt a tüzelés. A várban a nagyobb épületek rombadőltek, a falak tetemesen megrongáltattak. Mindazáltal az őrség még két rohamot vert vissza, sőt egy kitörést is kísérlett meg ; mindig jelentékeny veszteségeket okozva az ellenségnek. De a nagyvezérnek sikerült aláaknázni a várfalakat. Július 28-án, abban a pillanatban, mikor két akna fellobbanása az őrség soraiban nagy zavart támasztott, Ibrahim általános rohamra vezeté seregét. A megfogyott magyar vitézek nem akadályozhatták többé az ellenség benyomulását ; elszántan küzdve, hősi balállal múltak ki. Mintegy kilenczvenen egyik toronyba zárkóztak, és folytatták az ellenállást ; de rövid idő múlva letették a fegyvert ; a nagyvezér szabad elvonulást biztosított nekik. Epen ekkor érkezett a szultán Péter-Várad alá. A nagyvezér, ötszáz magyarnak lándzsára tűzött fejével, diadalmenetben vonúlt eléje.x) Míg az ország legelső végvára a végzetes küzdelmet folytatá : végre Lajos király is táborba szállott. Július 20-án, mint" egy négyezer fegyveres élén, a pápai nuntius által vásárolt tizen*) Pétervárad ostromáról: Burgio julius 26.. 31. augustus 3. és 5-iki jelentései. Brodarics a mohácsi csata leirása, Verancsics emlékirata (Tört. Emlékek. III.) és a török források Hammernél Gesch. des Osman. Keiches. II. 50. 1.