Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

686 adalék Sinkai értesítése végett octob. 5. költ rendeletében Alsófejérvármegye közönségével tudatta, A mint az elfogulatlan olvasó átlátja, Sinkai hivatalból elmozdítása nem vallási indokból történt, a mint Papiu Ilarianu bizonyíttatlanúl állítja; nem is Babb püspök üldözése következtében, a ki nagylelkű, áldozó, bölcs és népét szerető főpap volt, a kinek százezerekre menő alapítványából állnak fenn máig a görög katholicusok erdélyrészi iskolái, és a ki oly téves irányban járó eltántorodott embert, minőnek Sinkait amaz időben saját liitfelekezete tagjai és öntettei föltűn tették, egy közintézet élén nem hagyni erkölcsileg köteleztetett ; végre nem is politikai okokból, mert az ítéletben — a'mint az megolvasható — felforgatási irányú szavaira döntő súly nincs fektetve — ezt az ország kormányzója fennebb igen találóan jellemezte, — hanem csak is a maga hibás élete, nem paphoz illő tettei és oktalan beszédei alapján, melyek az előadottakban igazolva vannak. Ezután nem sokára folyamodott Sinkai a Jerkovits oláh nyelv forditó eltávozásával megürült állomásért. »Nem meri — úgymond — magát minden hiba nélkülinek mondani, mert sok gyöngeségeit meg kell vallania ; de legjobban ő tudja, hogy sokban érdemén feljül befeketíttetett. Bízva akir. főkormányszék atyai kegyelmében, kéri, hogy megtekintve korábbi szolgálatait s a közjóra szentelt munkálkodását, a szóban levő állomást legyen kegyes neki adni. О bír képességgel arra, hogy oláh és más hazai nyelvekre fordítson, adjon neki tért és alkalmat annak bebizonyítására, hogy nem olyan, a minőnek mondották. November 7. költ rá azon stereotyp végzés: »folyamodó e hivatalra nem levén minősítve, kérelme tétessék félre.« Kétségen kívül van, hogy inkább elítéltetése indokai voltak a minősültség akadályai, mint tudományos képzettsége, a mi országszerte nyilván tudva és elismerve volt. Utoljára 1,797. május 22. kérte Sinkai a letartóztatása iránt legfelsőbb helyre beadott kérésére erd. udv. kanczellariai leiratnak másolatban vele közlését, a mi junius 9. teljesíttetett. Ez időn tul a közlevéltárakban nevével nem találkozunk a közelebbi időkben hiressé lett Dák-Román Krónikája feltűnése idejéig, a mivel 1813—14-ben jelent meg Erdély legfőbb kormánybatóságánál. II. A Dák-B,ómai vagy Oláh Krónika birálata és el koboztatás a. Ma is létező hivatalos adatok szerint Sinkai e művének könyvvizsgálati rendes uton való megbíráltatása, a kinyomatásnak megtiltása s az eredeti kézirat elkobzása története ez.