Századok – 1881

Értekezések - SALAMON FERENCZ: A rómaiság elenyészte Pannoniában a különösen Aquincum vidékén. 643

666 a eómaiság elenyészte pannoniában, és Dráva között, ismeretlen főhadiszállással. A gepidák Erdélyben, az Akaczirok attól keletre a szélső szárnyon, Éjszakabbra láttuk Pannoniában a gothokat, alánokat. A Dunától éjszakra a régi quadokon kivűl az alánok egy része (a scyrek) és nyugotabbra herulok. rugók ; a felföldön ezeken kívül a szarmaták s más ismeretlen népek tanyáztak, kik kezet nyújtottak az Erdélyt megszállott hatalmas gepidáknak. Csak tisztán magát a fő nemzetet a hírnökét véve, úgy látszik, ez helyezkedett az előtérbe, s mint fentebb vázoltam, az erdélyi keleti hegyektől a mai Horvátország határáig hazánk déli részén tanyázott. S nemcsak hogy előtérben áll, hanem a legfontosabb dunai és szávai vonalokon uralkodik — egyszersmind elzárván egy részben a többi szövetséges barbár elől a római birodalomba vezető utakat. Ez a fölállítás czélzatosan kétes jellemű. Az arczvonal délnek van fordulva, mintha a keleti birodalmat fenyegetné. Pedig csak a bánsági rész áll inkább vele szemben ; a központ már a vukovár-titeli Duna részre, de közvetve Belgrád tájára is fenyegető levén, mindkét irányban használható. Végre a jobbszárny már csaknem kizárólag a nyugat ellen lehetett szánva, a minthogy annak területén is volt. — A következés megmutatta azonban, hogy legnagyobb jelentősége ezen szávai seregnek van. Mert Attila mentül inkább látszott hadilag és diplomatiájával a Kelet ellen készülni, a.nnál határozottabb szándéka volt a Nyugatot támadni meg. S csakugyan 451-ben útban van ezen vállalatra. Ekkor a jobbszárny csak egy előre tolt avant gardának bizonyult be. A hadjárat megnyiltakor Aetius, ki Olaszországban tartózkodott, nem tudhatta, vajon nem oda szándékszik-e Attila ; mert Sirmium tájáról a legközelebbi út épen Italiába viszen. Tudjuk, hogy a húnok Galliába mentek akkor, — tehát a mai Szerénységből indulva, azt a nagy országutat követték, mely a Balatontól nyugatra vonulva el, útjába ejtette a mai Szombathelyt, Bécset, Augsburgot stb. s úgy haladt a Rajna felé. Most már ha azt a békeidőt veszszük, mely a Száva melléki Pannoniának bún kézre kerülése és a galliai hadjárat közt folyt le, s melynek nagy részét a Nyugat elleni készülődés foglalta el, föltehető-e, hogy egy Attilánál kevésbé számitó hadvezér is, lia módjában áll, el ne távolítsa az eszék-budai vonalon helyet foglaló ellenséges hadoszlopot, mely