Századok – 1881

Értekezések - Sz. S.: Kiss Á. A ref. zsinatok végzései. 620

történeti irodalom. 627 ez a rendkívüli szolgálatot, nem mindennapi fáradozást illette meg csupán. Jövedelmeiből boz áldozatot a közegészség- és népnevelés ügyének oltárára is. Van városi kórháza és gyógyszertára. Iskolájában a rector scholae vezetése alatt néhány scliolasticus oktat. A kórház évi költsége a XVI. század öt első évében 13 és 197 forint közt ingadozik. Hogy az oktatás, az iskola fönntartása átlag mennyi áldozatot igényelt, arra semmi positiv adatot sem találtam. A kórháznak volt bizonyos állandó jövedelem-forrása, talán alapítványok, volt-e az iskolának is, s ha igen, mily természetű ? egyáltalán nem dönthető el. A város tartott rendes fizetéssel mechanicusokat, ezek közül említtetnek a fegyver-csiszárok, pattantyúsok és a többi. Alantos szolgálatokra a tanács körűi, melynek végzéseit szokásban volt kikiáltás által tenni közhírré, forogtak a trombitások. A rend és fegyelem föntartása a stipendiariusok- és pixidariusokra volt bízva, miért rendes zsoldot húztak a városi pénztárból. Amazok őrizték éj idején a város négy kapuját, melyeknek őrzése előbb a polgárok kötelessége volt, de már a XV. század elején néhány fillér árán fölmenthették magukat alóla. Az életmód, mint említem, nem szorítkozott merőben a mezőgazdaságra. Iparczikkekkel a szász föld látta el Erdélyt s Magyarországnak Erdélyhez közelebb eső részeit. Kalmáraik elvándorolnak messze nyugatra árukért. Közvetítik a keleti kereskedést, melynek Szeben és Brassó magyar földön első rendű piaczai valának. A vám-sorompók nem riaszták vissza a karaván kereskedőket árúik behozatalától ; a vám jövedelem, huszad, harminczad, a város kezén volt, s csak részben folyt a királyi kincstárba. A fejlett ipar, szabad és nagymérvű kereskedés gyámolítva a szász közmondásos takarékossága által nemcsak megteremtette a jólétben élő, tekintélyes polgárrendet, hanem súlyos körülmények közt is fönntartotta. Bizonnyal a szász nép jóléte, vagyonosodása, saját szorgalmán, életrevalóságán kivűl köszön valamit a magyar államnak is, mely mostoháúl vele sohasem bánt. Erről pedig illenék nem feledkezni meg annyiszor, a hányszor a szászok megfeledkeztek a múltban és a hányszor megfeledkeznek a jelenben. ZILAHI KISS BÉLA.