Századok – 1881

Értekezések - Sz. S.: Kiss Á. A ref. zsinatok végzései. 620

626 történeti irodalom. vényt. E viszonyok tarthattak addig, míg a város kevéssé népes, kevéssé vagyonos volt, míg az ipar és kereskedés csak a szükségletek fedezésére szorítkozott. Ezek megváltozván, változott a községi szervezet képe is. Az értelmes és tekintélyes polgárokból álló tanács számban gyarapodott, a birói hatáskör, mely az életmód bonyolultával mind nagyobb függetlenséget és önállóságot igényelt, külön tisztviselőre ruliáztaték, és az összes ügyek élén álló polgármester gazdasági dolgokra segédet kap a V illîca s {városgazda) személyében. Már a XIV. században Szebennek terjedelmes majorsági birtoka volt, mint erről a majorsági számadások tanúskodnak. A város föntartására szedett adó mellett ez volt a fő jövedelem-forrás. A Szeben vizén több malma állott, a malomvámból gyűlt gabona részben a város szolgálatában állók által fogyasztatott el, részben pénzzé tétetett. E vám fölszedése, mit osztozásnak hivtak, mivel a molnármester is részt kapott belőle, többször ismétlődött évenként. A villicus valamelyik tanácsbeli segélyével vett számot a molnártól, s gondoskodott az élés értékesítéséről. A gabona köble rendesen huszonöt dénáron állott, ehhez képest a mai közép- ár húszszorosán, harminczszorosan emelkedett. Bor, széna, állatbőr etc. említtetnek ezen kivűl, mint a melyek időnként a város házi pénztárát megtöltötték. A város a kereskedők és iparosok áruinak födött helyet tartott, a melyért mérsékelt bért szedett az árusoktól. Pl. a sütők évenként négy forinton váltják meg piaczukat. Egyáltalán szokássá lesz a XV. században az iparűzőktől a házi pénztár javára censust szedni. 1501-ben Márton mészáros mester évi székváltságként 50 dénárt tizet a villicusnak. Mint curiosomot fölemlítem, hogy ily adó alá eső kereset a fürdő is, Miklós fürdőmester évi censusa az akkori viszonyokhoz mérten túlcsigázottnak is mondható ; mert hét frt negyvenhét dénárt tesz ki. A villicus kezéhez folytak be a tizenkettődönként (duodecimalia) szedett fillérek. A várost illető költségek szintén általa fizettettek. Ugy látszik, a XV. században a város nagymérvű építkezésekbe verte magát, ismételten töméntelen épitő-anyagot vásárol tornyok emelésére, a körfalak kitatarozására. A közmunka aligha dívott, mint a mi megyéinkben, mert a fuvart, a mesterek mellett segédkező napszámosokat fizetik. A munkabér az akkori viszonyoknak megfelelő. Négyes, ötös fogatú kocsik hordják a falépítéséhez szükséges fövenyt fordulónként öt és hat dénárért. Tenyeres napszámért körűibelől tiz dénár járt. A gazdasági számadások tüntetnek fel némely állandó kiadásokat. Van a városnak rendes fizetésű tisztviselője, az irnok vagy jegyző, évi illetéke 10 forint; a királybíró, villicus, senatorok, a polgármesterek csak olykor tisztelet díjat kapnak, s lehet, hogy