Századok – 1881

Értekezések - DEÁK FARKAS: Tanúlmányok. Írta Gr. Széchen ism. 603

609 történeti irodalom. király és Ferdinánd vagy Tököli-Rákóczi és Leopold stb. koráról Írogatnak, mert hiszen az e korszakokról írt munkák jó része a legszorgalmasabb történelmi kutatások daczára többnyire a modern pamplilettek sorába tartoznak. Aztán mindnyájan egyik vagy másik vallásos felekezethez tartozunk és se pápista, se kálvinista író el nem múlatja, hogy egy vagy más, a dologra épen nem tartozó hízelgést : pour la bon bouche a maga felei számára be ne csúsztasson, vagy egy pár teljesen indokolatlan s hajánál fogva a sorok közé kurczolt gorombaságot ne mondjon a másik félnek és e vádak alól legnevesebb íróinkat sem lehet felmenteni. Mintha a szakértő, a tárgykedvelő olvasóközönségen kívül még másoknak specialiter is akarnának tetszeni. Míg a jelesebb angol, franczia, sőt a német történetírók között is alig akad egy-kettő, kiket műveikből meglehessen ismerni, hogy miféle vallásúak, addig nálunk egy párt kivéve, a többi alig képes egy tanulmányt, egy fűzetet felekezetiesség nélkül megírni. Ez pedig a történetírás tárgyiasságát, komolyságát és igazságosságát illetőleg organicus nagy hiba. Nem kívánom én, hogy a történetíró hazátlan, hazájában pártnélkűl való és vallástalan legyen, mert akkor könnyen eshetnék más szélsőségbe, a közöny és érdekeletlenség unalmasságába, sőt a nihilismus tartalmatlanságába, vagy úgy járna, mint azok a levéltári írók, kik saját környezte okirataiktól elbájoltatva, minden más dolgot, minden más lehetőséget teljesen ignorálva, azt hiszik, hogy levéltáruk falai egyszersmind a fennálló világ véghatárai. De hagyjuk most ezeket, s térjünk vissza gróf Szécsenhez, ki elismeri a történetírás iránt való különös hajlamaink jogosultságát, méltányolja az Akadémia és M. Tört. Társulat által folytatott sok jóra vaió adat gyűjtését, de kijelenti, hogy mind ez a történetírás fogalmát és feladatait nem meríti ki. Hibáúl említi, hogy a hazai eseményekkel kizárólagosan foglalkozunk, nem egyszersmind a külföldiekkel is, vagy legalább ezek közvetett befolyását is nem tárgyaljuk. Mert ez által drámaiabbak, nemzetiesebbek, hatásosabbak lehetünk ugyan, de egyszersmind sokat veszítünk a tudományos jelentőségből, munkáink egyoldalúakká lesznek, s nem adhatjuk a múltnak igaz képét, sőt az európai irányok solidaritásának és kölcsönös behatásának szem elől tévesztése, szükségkép hamis felfogásokhoz és ferde ítéletekhez vezet. Gróf Szécsen példák felemlítésétől sem vonakodik, felhozza, hogy példáúl az Anjouk idejében képzelt területi kiterjedést úgy tűntetni elő, mintha egy modern államról lenne szó, merő tévedés. Tanítván, hogy a modern államalakúlás csak a XVI. században kezdődik. Megdicséri Szalayt, hogy helyesen fogta fel Zsigmond és Mátyás korát, mert e királyaink kezdték új alapokon az államalkotást,