Századok – 1881
Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: A boszorkányok történetéhez. 593
600 különfélék. 600 18. Testis. Boltos Istvánué Jakab Anna, Ann. cir. 28. cit. jur. exam, fatetur. Azt tudom mondani, ezen véli oláliné földes urának tisztartója levén nálunk szálláson, az szájából hallottam, hogy mondotta, hogy az földes urok csak azért küldette el ezen vén oláne't fiaival, hogy csak egy csikkaja is az ura ménesiben meg nem maradott miatta, olyan nagy boszorkány ; ne szolgáljanak az uraknak, inkább fizessenek adót, csak távozzanak el onnét, ne valljon annyi kárt miatta. Azt is minden lelkem sérelme kivül mondom, hogy sokszor jött káposzta, bors, kenyér, eezet kérni hozzám ezen szüle ; adtam is neki ; de egyszer az többi között nem adhaték borsot, eczetet, káposztát kérvén tőlem és azon éczakán az lábam eldagadoza, elkéküle, végre ki is rothada ; mivel reá volt minden gyanuságom, mondották, mások, hogy az ki megvesztette, az tudná meg is gyógyítani. Tehát én is fájdalmamhoz képest kérem ezen vén olánét, hogy gyógyítaná meg az lábamat ; jött is hozzám és kötette, olyankor jobban volt az lábam ; de mivel az fia haragutt uramra, ritkáli jött és olyankor ismét megujult ; sőt azt is meghagyta nekem, hogy mikor oda jő, mindenkor az vizajtórajő, hanem ott eresszem ötet be, hogy ne lássák, mikor oda jő ; immár az mióta fogva vagyon, azóta gyógyult be az lábam. — Az tehenemnek is elvették vala az tejét egyszer, de az uram megfenyegetvén, hogy tüzet tétet az vén boszorkánynak AZ hasára, tcliát megjőve az teje, jóllehet semmi zsírja nem volt. 19. Testis. Lőrinezi Varga Jánosné Kovács Ersók, Ann. cir. 40. eit. jur. exam, fatetur. Azt tudom mondani, tavaly nagy szeredán én beteg levén hozzám jőve ezen kérdésben forgó vén oláné nagy dederegve, mondván, adjak egy kis csigret neki, mondék az leányomnak, hozzan egy fazékkal neki ; az leányom elmene és hoza egy fazékkal neki, azt megivá ; azonban csakhamar ismét mondá, hogy hozassak még egy fazékkal, ismét elküldém az leányomat, mondván : fiam hozz annyit, hogy tölts nekem is külön egy kicsint belőle. Azomban az leányom hozván az csigret, az oláliné felkele és az ajtóba elibe mene és kivevé az leányom kezéből, nem hagyja, hogy kitöltsen az leányom benne, hanem csak elvevé tőle és azt is megivá. Azonban dedergeni kezde és mondá, hogy ő ott csak lefekszik, mondék az leányomnak, terits egy pokróezot le neki, hogy feküdjék reá, egy vánkost az magam fejem alól kiveteték és az feje alá tetetem s lefeküvék ; az leányom kimene az bátyja házához, és ezen vén oláné felkele az ágyából, mintha semmi gondja lett volna és fogá egy nagy fejű botja vala, úgy megsujta vállközbeu, azt tudám, hogy mindjárt meghalok. Jajgatni kezdék, mivel fel nem kelhettem ; azonban meghallván az leányom jajgatásomat, befuta ; míg beérkeze'k, ismét reám veté azon nagy botot az derekamra, mondván az leányomnak, jaj fiam, majd megöl. Beérkezvén az leányom, az botot kiragadá az kezéből és az leányom az bátyja leányát Karasznai Istvánhoz futtatá, hogy jőne oda, mert majd megölnek. Azonban az mint Karasznai István beérkezék, csak bedobbana az menye is,
