Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI ISTVÁN: Hur krónikája I. 568

570 iiur krónikája. valljam azt az érdekeltséget, melyet az maga iránt a román Íróknál költött vala, sőt az volt volna a természetellenes, ha nem úgy történik. Nálok még folyvást a nap kérdései közt áll a »nemzet eredetének« kérdése, s a kiknek a »római legitimitás« ügyét, az adatok deficientiája miatt, még mindig nem sikerült minden kétséget kizáróan tisztába hozni. S ime most feltaláltatik egy »töredéke az ős román krónikának«, hogy betöltse azt az ürt, mely az oláhok történetének folyamában a III-ik század végétől a XlII-dik század végéig tapasztalható ; a mire a közrebocsátó Kostaki Gy. nem is késik élőbeszédében az olvasót, kiemelten, sőt talán czélzatosan is figyelmeztetni. Azóta tett tapasztalataim azt mutatják, hogy a román történetírók siettek is felhasználni a »fölfedezés«-t, a »históriai nyereményt« nemcsak saját müveikbe iktatván be, hanem utat szerezve annak az európai főbb irodalmakba is, ugy hogy mai napság, az egyHasdeu kivételével talán, a ki némi gyönge kételyt csakugyan nyilvánított a mű authentiájára nézve, az egész román irodalom nagyon hajlandó »történelmi színarany«-nak tekinteni az általa ma már úgynevezett » Hur krónikájáét, semmit nem törődve a történelmi kritikával, nem azzal : vajon ez adatok egyfelől az okiratok, másfelől az ismert és teljes hitelű egykorú történetírók által följegyzett dolgoknak úgy chronologiájába, mint rendszerébe beilleszthetők-e ? Pedig a kritika e krónikára nagyon is ráfér ; mert azok, a kik Európa keleti tartományainak történeteit az egykorú latin és görög kútfőkből ismerik, csakugyan sok oly meglepő tényt találnak abban, a melyekről az igazi források vagy semmit nem tudnak, vagy másképen szólanak. Ezeknek ügyét első sorban a román historicusoknak lett volna kötelességök, mielőtt a krónikát forrásaik közé beigtatják, elintézni. Az európai iró-világ nem nagyon vett tudomást az »új fölfedezés«-ről, s amit e tekintetben a nyugoti irodalmak itt-ott fölemlítenek, azt oda vagy magok az oláhországi historicusok, vagy ezek hitelére a phil-románok iktatták be. A ki e krónikát, tudtomra, legelőször nemcsak fölemlítő, hanem vele tüzetesen is foglalkozott, az Roesler Róbert, abban