Századok – 1881
Értekezések - SZABÓ KÁROLY: A királyi regősökről. 553
568 a királyi regösökről. De a nép, mely az ősi szokásokhoz a társadalom felsőbb rétegeinél sokkal szivósabban ragaszkodik, a regelés szokását a királyi regösök kihalta után több mint ötszáz esztendőn keresztül sem engedte kihalni ; a nép a regösök emlékezetét és nevét, melyet Heltain kivül egy régibb irónk és szótár-szerkesztőnk sem ismert, s a magyar nyelv nagy szótára szerkesztői is csak Kriza közleménye után vettek föl, s melyet most már Anjou-kori oklevéllel is igazolhatunk, híven megőrzötte, mint az anyaföld megőrzi kebelében a rég romba dőlt épületek töredékeit s az emberi nemzet őskori míveltségének eltemetett emlékeit. Hajdani nemzeti míveltségünknek rég elfelejtett egyik tényezői voltak a királyi regösök, kiknek eredeti magyar neve egy oly romok közt rejlett oszlop-töredékhez hasonlítható, melyből a szakértő a romba dőlt épület arányaira és mivoltára biztos következtetést tud vonni. Az egész, az igaz, parányi töredék : de nekünk, kiknek régi miveltségünk emlékeit hajdan több százados harczok rombolásai dúlták föl, az ujabb korban pedig a gondatlanság és értetlenség is segítette veszendőbe menni, az ily csekélytöredékek is becsesek, annál becsesebbek, minél gyérebbekké váltak és válnak. Nekünk föl kell kutatnunk, meg kell ismertetnünk, meg kell magyaráznunk miveltségünk emlékeinek bármily csekélyeknek tetsző töredékeit is : mert csak ezekből fogja valaha a hivatott lángész a régi magyar nemzeti élet és miveltség igaz és hű képét megírhatni. Az ő mesteri keze majd azokat a parányi töredék adatokat, melyeket mi egy penészes oklevélből, a régi írók, népdalok és közmondások egy-egy kifejezéséből kiolvasunk, a magyar miveltségtörténelem díszes épületébe egy-egy szegletkő egy-egy ékesség gyanánt fogja beilleszteni. S akkor a romok kutatóinak, a töredékek összegyűjtőinek nevei hadd merüljenek a feledés örvényébe ; csak a nemzetünk becsületére válandó mestermü legyen megalkotva, mely megvalósítja a czélt, melyért mi fáradtunk ; e műben lesz majd a legméltóbban kifejezve az elismerés, hogy fáradozásunk nem volt hiában való. SZABÓ KÁROLY.
