Századok – 1881
Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az eltűnt régi vármegyék. Pesty Frigyes bir. 340
történeti irodalom. 355 Hogy az adatok, melyeket felkord, Bonbardi és Oláh Miklós számadatai, mitsem bizonyítanak, magától értetődik. Ezekre a méretekre ép oly kevéssé lehet a Duna geologiai tevékenységére vonatkozó conbinatiókat alapítani, mint akár Herodot vagy Strabo adataira. Nézetem szerint nagyon téves uton járna az a geolog, a ki a Duna földtani működésének mérlegelésében Herodot vagy Strabonak a Duna-deltára vonatkozó közleményét venné kiindulási pontokúi. Az összes dunai irodalom, elkezdve a Dunát legelőször emlitő Hesiodtól vagy Herodottól Marsiliig, ilyszerű combinatioknak nem szolgálhat alapúi. Fájdalom, e kérdést a múltban senki sem figyelte meg s igy annak végleges megoldása csakis a jövő generatiók vívmánya közé fog tartozni. Egyébiránt a Csepel szigetre vonatkozólag határozottan állíthatni, hogy az valósággal nem lehetett nagyobb, mint a milyen ma. Itt a Dunának a jobb part felé való törekvése ép oly világosan észlelhető, mint a Csallóközben s valamint emennél az érsek-ujvári Dunaág folyton fogyóban van eliszaposodás következtében, úgy a soroksári Dunaág is természetes apadásban volt és a zsilip-gát építése nélkül is idővel e folyóág teljesen kiszáradt volna. Volt idő, még pedig nem nagyon régen, hogy az érsek-ujvári Dunaágon hajók jártak-keltek, mai nap л már nem tapasztalható s ezt a tapasztalatot fogtuk volna tenni a soroksári Dunaágon is, melyen ugyancsak gőzösök közlekedtek. A folyamnak ezen a jobb part felé való elvonúlásában még nem akarom a Bâkr-féle folyamvándorlási tbeoriának igazolását látni, de a felmerült incidensből állíthatónak vélem Pesty nézetével szemben azt, hogy a Csepel sziget nincs fogytában, hanem inkább növekedőben, s e tekintetben a Margit-sziget tényleges fogyására sem hivatkozhatni, miután bebizonyítható, hogy a Margit-szigetnek kisebbedése az ó-budai gátnak építése idejétől datálódik. Ha a felhozottakat Pesty művében kifogásoltam, ismétlem, tettem azt nem szőrszálhasogatási viszketegből, hanem a tárgy iránti tekintetből. A geographia és a topographia nem ismerhet kicsinységeket, apróságokat, melyeknek helyreigazítása felesleges volna. Mihelyt ez elvet állapítnók meg a tudomány e terén, már is feladtuk volna a czélt, melyet ez ismeág kell, hogy maga elé tűzzön. Mutatják egyébiránt a felhozott példák azt is, hogy mily ügyes-bajos egy tudományág az, melynek Pesty Frigyes oly hivatott, oly jeles s oly szerencsés művelője. Különben is eltünően csekélyek a műnek elnézésre visszavezethető hibái azon jeles és nagyszerű eredményekkel szemben, melyeket a két vaskos kötet magában tartalmaz. Tizennyolcz megyéről szól az első kötet, 59-ről a második s a mellett terjedelmes bevezetések, önmagukban is valóságos monographiák előzik meg az egyes-megye leirá-23*
