Századok – 1881

Értekezések - DR. MÁRKI SÁNDOR: A koronaőrző nemesek naplója 1790-ből. 335

különfélék. 337 »Most értük el — úgymond — azon szempillantást, melyben először léptünk ki ily egyesülten a világnak látszatos piaczára ; ahány szem irányúi reánk, annyi biránk lesz. Ezen vezéri hivatalom, melylyel az urak engem dicsőítettek, hozza magával, hogy (mivel úgyis a nemesi vérnek a maga születése és nevelése elégséges ösztönt ad arra, hogy nemesi rendével egybekapcsolt kötelességének önként eleget tegyen és nem is volt szükség arra, hogy az urak ezen hivatalomhoz nagyobb hatalmat kössenek), mint hasonlóimhoz s pajtásaimhoz barátságos intésképen szóljak és igaz hazafiúi indulatból az uraknak szíves barátsággal itt elejökbe terjeszszem, hogy az igazi nemesi szabadságnak többféle és rendes törvényei vannak és az Istenhez, hazánkhoz, polgártársainkhoz és magunkhoz is bizonyos és számos tartozásokkal köteleztetünk. Ezen törvények az uraknál eléggé tudva vannak ; azért csak emlékeztetem az urakat, hogy az isteni félelem minden jónak és az igaz bölcseségnek kútfeje; és mivel ezen környülállásokban leghathatósabban érezzük az isteni mindenhatóságnak erejét, midőn édes hazánkat most legközelébb oly csodálatosan emelte ki gyászos veszedelmeiből, ebbeli jótéteményét lia tökéletes viseletünkkel meg nem háláljuk, méltán leszünk háládatlanok. A hazánkhoz tartozunk különös fedhetetlen hivséggel, annak boldogúlását és törvényeinknek állandóságát, hogy véreinkkel is készek vagyunk védelmezni, ezen ruházatunk is bizonyos jelensége, midőn veres színünk példázza, hogy vérünket hazánkért, törvényes szabadságunkért kiontani készek vagyunk ; a fekete pedig azt, hogy a haláltól sem irtózunk ; aranynyal azért kívántunk tündököltetni, hogy az legtisztább adománya a föld gyomrának, szinte olyan próbát kiállliatóvá tegyük hazánkhoz vonzó szívünket. Magunkhoz is vagyon kötelességünk, nevezetesen, hogy a tökéletes viselés és mértékletes élet ne fogyaszsza erőnket s ne közelítse halálunkat akkor, a midőn talán életünkre szüksége lehet hazánknak. Polgártársainkhoz több rendbeli a tartozásunk ; mert többféle rendnek a szerencsejátéka némelyeket felebbvalóinknak, másokat hasonlóinknak, még többeket pedig alattunk valóknak rendelt ; illő, hogy a világ rendjét mi is megtartsuk. Legyünk a nagyobbakhoz díszes tisztelettel hízelkedés nélkül, hasonlóinkhoz szíves barátsággal színmutatás nélkül, alattunk valókhoz méltó engedelemmel megvetés nélkül. Helye vagyon itten annak, hogy emlékezetet tegyek arról, hogy magyar nemzetünknek mindenkoron különböztető karaktere volt a generositás ; ez azt hozza magával, hogy velünk egy Századok. 1881. IV. füzet. 22