Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - I. 289

élete. 309 főurak között, a kire az ország védelmének szervezését és iutézé­sét bízni lehetett Ekkor némelyek — első sorban bizonyára Bornemissza — a kormány figyelmét Tomorira irányozták, a kihez felhívás intéz­tetett, hogy elhagyva a kolostort, álljon a hadak élére, a melyek hívatva leendnek a török sereg útját állani. De ő fogadalmaira utalt, és kijelenté, hogy elvonúlva a világtól, a Megváltó szolgá­latának kivánja szentelni életét. *) Szulejmán augustus 29-ikén megvívta az ország legjelenté­kenyebb véghelyét, Nándor-Fehérvárt. Ezen esemény megrendítő hatása alatt, a rendek végre elszánták magokat a helyzet igé­nyeinek megfelelő áldozatokra. Nemcsak jobbágyaikat, önmago­kat is megadóztatták. Nagy zsoldos had szervezését határozták el, melynek vezetésére két főkapitányt kellett a királynak nevezni. Az egyik főkapitányi tiszt természetszerűen Zápolya János osztályrésze vala. A másikra a közvélemény Tomorit jelölé ki. A nemzeti párt hatalmas vezére mellett, mintegy az udvar jelöltje vala, a kiben a másik párt is legkönnyebben megnyugodott, mert azt hiheté, hogy Tomori elkeseredését a vránai perjelség betöl­tésénél történt mellőztetése miatt, a kolostor falai között sem feledé el. Az ország rendei tehát egyhangúlag felkérték a királyt, hogy adományozza Tomorinak az üresedésben levő kalocsai érsekséget, melynek területe leginkább vala a török betörések veszélyének kitéve ; minélfogva elnyerve ezen méltóságot, főpász­tori kötelességei találkoznának főkapitányi hivatalával, a mely­nek betöltését érseki javadalma is megkönnyíthető.2 ) 1) Hogy már Nándor-Fehérvár ostroma előtt intéztetett hozzá ily felhívás, Giuliano Caprili többször idézett (Budán 1521. július 29-én írt) jelentéséből tudjuk, a melyben kiemelve a hadak vezetésében jártas egyének hiányát, megjegyzi: »Thomori Paolo si fece frate. L'han voluto cavare, ma non lie stato ordine.« 2) Brodarics, a mohácsi vész leírásában, írja: »Vacante postea Archiepiscopatu Colocensi, quum ea bona, amissa paulo ante Belgrade, non minus defensore quam sacrorum ministro indigere viderentur, postu­latum fuit in publico Regni Conventu ab omnibus, ut Paulus e religione si exire abnueret, etiain vi et auctoritate summi Pontificis Romani extractus, illi ecclesiae, illosque locis ab hoste defendendis praeficeretur. «

Next

/
Thumbnails
Contents