Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - I. 289

298 TOMORI PÁL viszont Tomori vádolta be a szebenieket II. Ulászló királynál, mivel a reájok kivetett adót megfizetni vonakodtak.1) Azonban ezen feszültség nem volt tartós. 1515-ben, Tomori mint a szászok bizalmi férfia, fáradozik az Eperjes városával felmerült bonyodalom megszüntetésében. A mondott év elején, Eperjes városának tanácsa a brassai származású királyi harminczadost, András deákot (Nobilis Andreas literátus de Corona) — előttünk ismeretlen ok miatt —• balálra ítélte, és a város piaczán lefejeztette. Ezen esemény bíre nagy felháborodást és mozgalmat idézett elő Erdélyben. András deáknak ugyanis a brassai polgárok, a bárczasági birtokosok, sőt a székelyek között is számos előkelő rokona vala, a kik el voltak határozva, hogy törvény útján elégtételt fognak keresni, és egyúttal az eperjesieken véres boszút állanak ; annál inkább, mert arról értesültek, hogy Eperjes városa a törvényes formák mellőzésével követte el a merényletet, és a kivégezettnek vagyonát prédára bocsátotta. Mindenek előtt azonban biztos tudósítást óhajtottak nyerni a történtek felől, és e czélból Tomorihoz fordúltak, a ki — 1515 april 30-án — rokonát Fanchaly Istvánt küldötte Eperjesre. Levelében előadván a szászok és székelyek között uralkodó hangulatot, figyelmezteti az eperjesi polgárokat, hogy kereskedelmi utazásaikban óvatosak legyenek, nehogy amazok rajtok töltsék ki boszújokat. Mindazáltal reményt nyújt a békés kiegyenlítésre. Ajánlja, hogy kérjék fel Tharczay Miklóst, a kinek úgy az udvarnál mint Erdélyben nagy tekintélye van, a közbenjárásra, és a kivégezettnek hagyatékát szolgáltassák ki Kassa városának, letétemény gyanánt. Az eperjesi tanács követte a jó tanácsot. Megnyerte Tharczay Miklósnak, és kívüle Rozgonyi Istvánnak, valamint Sárosmegye közönségének támogatását. Ezek arról tanúskodtak, hogy András deák törvényesen és jogosan ítéltetett halálra. Az eperjesi sunt, et de quibus questi estis, oceasionein dedita opera quesiuissc.« A királyi leirat eredetije Szeben város levéltárában. Az ez ügyben, 1514. mártius 24-én Szeben városához intézett királyi leirat ugyanott.