Századok – 1881

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Tomori Pál élete - I. 289

ÉLETE. tanács az iratokat követ által megküldé Tomoriuak, a ki azokat Brassó városa tanácsával közié, s a mely hajlandónak is mutatkozott az ügy hékés elintézésére. Azonban június 11-én, a lefejezettnek testvére, rokouai-és barátaival, — összesen mintegy harminczketten, — megjelentek Fogaras várában, hogy az eperjesi követtel értekezzenek. Tomori ezt nem ellenzé ; de kikötötte, hogy ő is jelen lesz a találkozáson, és hogy sem Eperjes városát, sem küldöttét bántál/ mazó szókkal illetni nem fogják. ígérték, hogy tisztességesen fognak vele bánni. Az értekezlet igen rövid volt. Yégeztével, András deák rokonai kijelentették, hogy úgy fognak eljárni az eperjesiek irányában, a mint ezek bántak rokonukkal. Tomori azon volt, hogy lecsillapítsa őket ; gondolják meg — mondá — hogy ugyanazon egy Istent imádják, ugyanazon egy uralkodó kormánya alatt állanak. De szavai hatástalanul hangzottak el. Midőn Tomori a kivégezett hagyatékát hozta szóba, kinyilatkoztatták) hogy azzal nem sokat gondolnak. »Jószágunk elég van — így szóltak — de atyánkfia kivégeztetése által pótolhatatlan veszteséget szenvedtünk. Boszút kell érte állanunk.« Tomori figyelmczteté őket, hogy a székely föld és Eperjes városa közt nagy a távolság ; kérte őket, hogy az ő közbenjárására is legyenek tekintettel. Mindazáltal csak azon ígéretre tudta őket bírni, hogy Szent-Mihály napig semmit sem fognak tenni. Mintegy fegyverszünetet engedtek. »Senki se vádoljon minket azzal, — mondák — hogy úgy járunk el, mint orgyilkosok. De a határnap letelte után, ha tíz esztendeig is kell várakoznunk, mihelyt alkalom nyílik, meg fogjuk boszúlni atyánkfiának halálát,« Tomori egyelőre megelégedett ezen ígérettel, és arról oklevelet adatott magának. De midőn ezen részleteket az eperjesi tanácsnak tudomására hozta, azt javasolta, igyekezzék a fegyverszünet tartama alatt, királyi rendeletet eszközölni ki, mely a székelyeket, jószágvesztés terhe alatt, minden erőszakos ténytől eltiltsa. Az eperjesiek csakugyan kieszközöltek ily rendeletet, melyet (1515.) november havában megküldöttek Tomoriuak. Ez késznek nyilatkozott, hogy a királyi iratot az illetőkkel közölni