Századok – 1881

Értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Révész Imre. 274

276 TÁRCZA. felterjesztette az akkori helytartótanácshoz, mely azt gondolhatólag nem erősítette meg, s igy a vállalat, mely iránt általános érdeklődés támadt, nem jutott a kivitel stádiumáig. 1861-beu a patens ellen való küzdelem Révész Imrében rendíthetetlen liarezosra talált s Lónyay Menyhért indítványa ellenében, hogy csak kérelmezni kell a patens ellen, nem tiltakozni, határozott tiltakozást hozott javaslatba s ezt a többség el is fogadta. Ugyanezen évben mint Debreczen egyik kerületének képviselője, az országgyűlésen is megjelent rövid időre, hol a Deák Ferencz felirati javaslata ellen tartott beszédet. De rövid politikai szereplése után teljesen visszavonult a ránézve idegen térről s életét papi teendőin kivíil tudományos buvárlatainak szentelte. Nagy és méltó figyelmet ébresztett egy értekezése »A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, főtekintettel a prot. egyházi levéltárakra«, mely 1868-ban hagyta el a sajtót. 1870-ben megindította a »Prot, egyházi és iskolai Figyelmezőt«, melybe több első rangú egyháztörténelmi s egyházjogi tanulmányt írt. 1878-ban e szaklapot megszüntetvén, a tiszántúli ref. egyházkerület történetének megírásához fogott, melyre vonatkozólag sok becses dolgot hagyott hátra. Hogy Méliusz Péter magyar reformátor emlékezetét fölelevenítse, 1873-ban »Méliusz Péter emlékezete« czím alatt, egy füzetet adott ki, melyet követett 1875-ben »Néhány szó Méliusz Péter sírjáról s szives kérelem történet-tu dósainkhoz.« Midőn az Akadémiában vita merült fel az Akadémia megalapítása története körül, fontos szózattal járult e vitához, mely »Adalékul a magyar tudom. Akadémia megállapítása történetéhez« czím alatt 1874-ben látott világot. Elénk részt vett a prot. ejtyház szervezésére vonatkozó vitákban, még pedig igen sokszor döntő szózattal. Egyház-irodalmi működésével is erős nyomokat hagyott maga után s e téren szerzett érdemei jutalmául a bécsi prot. theol. egyetemi fakultás által tudorsággal tüntettctett ki. Társulatunknak kezdetétől fogva munkás választmányi tagja volt, s nem egy magvas és alapos értékezését tartalmazza folyóiratunk. S e munkás életnek váratlanúl vetett véget a kérlelhetlen halál. Még a megelőző napon szónokolt a templomban. 13-án ebéd közben régi szívgörcse megújult s ő könyvtári szobájába sietett, hol délután az orvo-