Századok – 1881

Értekezések - TAMASKOVICS JÓZSEF: Bertalan kigyója. 277

TÁRCZA. 277 sok eret vágtak rajta, s a nemes szív este nyolcz óra felé megszűnt dobogni. Temetése, melyen a protestáns egyház több kitűnősége jelent meg, febr. 15-én délután négy órakor ment végbe minden dísz és pompa nélkül. 15 E К T A LAN К I G Y Ó J A. — Levél Thaly Kálmánhoz. — Megkapván, ez idei »Századok« II. füzetet, abban mindenekelőtt a Nagyságod által írt »Culturtörténeti tanulmányt« vagy is »Jóslatok és babonás hiedelmek a Rákóczi-korban« második közleményét nagy érdekeltséggel és feszült figyelemmel olvastam. Ezen közleményben — a füzet 117. lapján — akadtam Nagyságod következő nyilatkozatára: »Mit példázzon ezen Bertalan kigyója,? . . . részünkről nem tudjuk.« És minthogy e kígyóról már gyermekkoromban valamit, és most is — a föntebbi sorok olvasása után, erről a népnél tudakozódván — ugyanazt hallottam, bátor vagyok — az erre vonatkozó hiedelmet következőben röviden összefoglalni, mert úgy látszik, hogy ezen értelemben hivatkozik Bercsényi is az ő leveleiben a Bertalan kígyójára. Szt.-Bcrtalan napjával — azaz augustus 24-én — végződik a Canieula évada, latin közmondás szerint : Magdala initium, Bartala finein dabit, és Bars-megye némely helyein azt tartja a nép : hogy a kigyók, a melyek nyáron senkit meg nem csíptek, vagy meg nem martak, ezen napon túl nem másznak többé a földszínén, hanem már most üregekbe bújva, téli alvásuk helyét foglalják el ; a mely kigyó azonban nyáron valakit megcsípett, azt a föld büntetésül nem fogadja többé magába, és ezen kigyót Szt.-Bertalan után is lehet a föld színén látni, és pedig közönségesen oly helyeken, a hol az emberek járnak — gyalog- és kocsiutakon — hogy így itt mennél hamarébb őket valaki megölje, mert ilyen kígyónak okvetlenül vesznie kell, ő tehát maga ily helyeken — minthogy földbe nem bujhatik, és télen szabadban megfagyna, — keresi halálát. — Azért mondja Bercsényi is : »IIa vesztemet kell is, mint az Bertalan kigyójának, várnom.« TAMÁSKOVICS JÓZSEF esperes-plébános.