Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

264 TÖRTÉNETI IROllALOM. lom, hol ismét szem elől téveszt szem elől nem tévesztendőt, mert úgy látszik nem csak hogy nem sejti azon, korántsem csak a valláskülömbség, okozta szomorú belviszonyokat, melyek ezen kor magyar történetét jellemzik, de felejti, hogy a magyar rendeknek, a nádorral élükön, Bethlenéitől egészen különböző és különvált érdekei voltak, és mivelhogy Gindelynek — a mint Károlyi kimutatta, és már mi is jelentettük — az erdélyi fejedelemnek magasztos czéljairól tudomása sincsen, természetesen nem érti, hogy Bethlen a magyar rendeket még az esetben is, ha saját érdekeit nem mozdították volna egyúttal elő saját javukra — a Habsburg ház aspiratiói ellenére — kényszeríteni akarta, nehogy pl. a csehek módjára, szabad rendi alkotmányukat elveszítsék, előnyeért küzdeni. — Ezt az egyéb eszközök kifogytával, máimáskép nem lehetett elérni, mint egy módon. A törökkel kényszerítette erre Magyarországot, a nélkül, hogy ezt a porta, a nélkül, hogy a megyei rendek, a nélkül, hogy Erdély, és sajnos a nélkül hogy Gindely észrevette volna. Ezért Íratott Bethlen a nagyvezérrel a szultán nevében leveleket a magyar rendeknek, melyben épenséggel megtiltja nekik, hogy a császárral a békealkudozások tárgyalását folytassák, és egy másikat önmagának. Mindkettőt az egybehívandó országgyűlés elé akarta terjeszteni melyben csudálkozását fejezi ki a fölött, hogy a császárral tractál, s őt ezért szigorúan megróvja.1) — Dóczyt és Rimayt oda utasította, hogy bátorítsák a portát, hogy nem komoly szándékkal egyezkedik a császárral, kit csak rászedni akar, és hogy minden alkalmat fel fog használni, ha ennek ártalmára lehet. Gindely ebben csalást lát, mert úgy tartja, hogy evvel a fejedelem a portát csak ámítani akarta, hogy nagyobb legyen a kedve tanácsát követni, és e kedvező alkalmat birodalma határainak kiterjesztésére felhasználni, mikoron Bethlen — mindig Gindely szerint — nem is azt akarta, hogy a török hadat viseljen, hanem csak hogy őt kellő számú csapatokkal segítse. De mi az alkudozások lefolyásából nem azt következtetjük, mint Gindely, hogy Bethlen török szövetségbe akart lépni, hanem azt, hogy Bethlen Hamburgban tényleg nem alkudozott határozott czélért és öntudatos akarattal, hanem hogy úgy mondjam, fogásból, hogy ha tovább nem, legalább a hosszúra nyújtandó alkudozások alatt és ezen alkudozások által elérje azt, a mit legeleinte hiába követelt : fegyverszünetet az egész európai harctérre, mert erre mind neki, mind a pfalzi Fridriknek erőgyűjtés czéljából szüksége volt. Kiviláglik ez nemcsak Bethlen folytonos akadékoskodásaiból, 1) L. Gindely IV. 243 lap. és Török-Magyarkori Történelmi Emlékek: Instructio ad St. Dóczy et J. Eimay 1621. márc. 26.