Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

TÖRTÉNETI IRODALOM. 265 hogy majd a tárgyalásra szánt hely, majd a biztosainak rendelt szállás, majd a császári biztosok személyei nem voltak tetszésére, de főleg abból, hogy valahányszor a császári biztosok a franczia közvetítés folytán engedtek valamit feltételeikből, Bethlen — főleg a követelt megyék számából tűnik ez ki — mindig magasabbra csavarta követelményeit.x

) — A huzavona által időt akart nyerni pihenésre és az előkészületekre, a ki nem békülés által kényszeríteni a magyarokat, hogy el ne álljanak tőle, a mint utóbb Forgács tette (Pécsy sincsen még tisztára mosva), a mint a lángelmű Thurzó Imre többször tervezgette, a mint Bosnyák Tamás, Szécsy, Pálffy István, Illésházy stb. épen olyanok, kik 1620. jul. havában esküvel fogadták Bethlen és a magyarok érdekeit közös erővel megvédeni mind halálig, már megtették ; mert épen most, a hainburgi alkudozások megszakadása után vívott harczokban nem nélkülözhette sehogy sem a magyar rendek segélyét. Az úniótól segély nem érkezett, ha ígérték is, azt tőle várták, hadai igen roszul fegyverezvék,2

) és a hosszú harczokban kifáradt magyar nemesség a békét óhajtja, melyet az erélyes Bethlen, hogy czéljait elérhesse, a legnagyobb erőmegfeszités nem kímélésével sem akart megkötni. Mi tehát mind ebben Bethlen küzdelmét látjuk a magyar rendekkel, de hogy miért ragaszkodik oly görcsösen azon határozatához, hogy a jelen körülmények között az osztrák házzal békét nem köt, mert az a »régi magyar szabadságok« megigérésének czége alatt az 1608-ki és 1618-ki törvényeket el nem ismerte volna — erről Gindely hallgat. Szerinte a fejedelem csak török szövetségbe akart lépni, melytől azelőtt olyannyira irtózott. Szerintem pedig a magyar rendeket kényszeríteni akarta, hogy szabad alkotmányok megtartásaért vele együtt fegyverhez nyúljanak. A magyar rendeknek pedig, főleg a katholicusoknak, erre semmi kedvük sem volt, sőt inkább szakítottak volna Bethlennel, csak hogy békét érjenek. Legjobban illustrálja ezt egy, az insbrucki levéltárban őrzött relatio, mely Nagy-Szombatban Bethlennel találkozott jezsuitáktól maradt reánk. 3

) Ebben az áll, hogy a midőn a két jezsuita a nevezett helyen a fejedelemtől elbúcsúzott, Alaghi Menyhért, a magyar insurrectiónak kapitánya azt súgta az egyik jezsuitának, hogy fontos közlendői vannak. Majd egy katholicus nemes ember kereste fel a jezsuitát és biztosította, hogy a nemesség megúnta a zsarnok nyomását és hogy az első 1) Ez akkorában annyira fel sem tűnt, mert a császár sem tette ajánlatait nagy előzékenységgel. L. Gindely IV. 229. 2) Harmincz lovasára nem jutott egy pisztoly. IV. 268. 1. 8) IV. 264. 1.