Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

262 TÖRTÉNETI IROllALOM. Ha a hamburgi békealkudozások megakadásakor úgy nyilatkozik, x

) hogy Bethlen »hideg és tekintet nélküli önző ember volt (rücksichtsloser Egoist) mert a császári párttal űzött minden viszonyában aggálytalan módon élt otromba hazugságokkal és liízelgésekkel, úgy hogy inkább valamely ázsiai horda főnökének képzelte volna az ember, mint a polgárosult Európa egyik fejedelmének« mégis maga is — bár, és ezt Bethlennek csak feltétlen tisztelői tagadhatják, cum grano salis alkalmazva igaza lett volna —' keménynek és hirtelennek találja Ítéletét. Itt az osztrák itél, nem a történetíró, Banké ugyancsak más szemmel nézte a dolgot, siet teljes elismeréssel hozzátenni, hogy »mindazonáltal nem tagadhatni meg tőle sem jelentékes uralkodói tehetségét, sem a politikai viszonyok megítélésében való éles belátást. Megbizonyította amazt Erdélyben, hol a tulajdon biztonsága, az általános jólét és az államjövedelem addig soha el nem érte e virágzást; politikai éles elméje a portához való viszonyában nyilvánult, melylyel csak habozva bocsátkozott szövetségi alkudozásokba, főleg pedig abban, hogy félbeszakította a császárral megkezdett tárgyalásokat, jóllehet hogy a magyar rendektől egyelőre derék támogatást nem várhatott, mert ezek a bűnfeledés puszta megígérése mellett készek voltak Ferdinánddal kibékélni. Minden rövidlátó ember acsászár ajánlataival megelégedett volna, békét kötött és Erdélybe visszatért volna. De ő belátta, hogy ha felső Magyarország (és ez forgott szóban) minden feltétel nélkül a császárnak átadatnék, az absolut kormány jutna ott érvényre, evvel a német befolyás előtt nyílnék meg kapu, ajtó, és tönkremenne a magyar nemesség. Az országnak lehet, hogy ez előnyére vált volna (?), de hogy ez által saját hatalmát aláássa, azt nem titkolhatta el maga előtt sem, és így biztonsága érdekében a császárral békét nem köthetett, ha csak ez arra rá nem áll, hogy a magyar alkotmányt és a koronázási hitlevélben foglalt ígéreteket megerősíti és így önmaga lehetetlenné teszi, hogy győzelmét kizsákmányolja. Nem remélhetett a háborúban jobb feltételeket elérni, mint minők között volt, de már az is megérte a liarczot, ha a császárt a magyar alkotmánynak nyílt elismerésére kényszerítette és a császári kormányt ezáltal még további tehetetlenségre kárhoztatta, és magának a további beavatkozást lehetővé tette.« Daczára annak, hogy e passus relatíve józan ítélő tehetségről tesz tanúságot, mégis látni való, hogy Gindely kissé felületesen gondolkozó, szereplő egyéneinek cselekedeteit és magatartását mint itt hatalmi vágyból úgy rendszerint, személyes indo-!) IV. 238. s к. lapok.