Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

TÖRTÉNETI IRODALOM. 257 dói ház ellen. — Kifejezést nyert ez az összefüggés a bécsi békében és az unióban. Az állam hatalom megosztása a fejedelem és a rendek közt a XYI. században folytonos viszály tárgya volt, a politikában úgy, mint az irodalomban. Egy időre a rendek jogainak védői kerültek felül. Ez volt Holland provinciájának hivatalos államjoga, ezen elméletet hirdették Francziaországban is a protentans irók a 70-es években, és ezen elméletet akarta most Tschernembl Erasmus, a protestáns rendeknek tulaj donképeni vezére, Ausztriára alkalmazni. Tanait talán így lehet formulázni : *) A fejedelem halála pillanatában az államhatalom, a kormányzás joga ipso iure a rendekre száll, és ezeknek kötelességük azt gyakorolni mindaddig, míg az új fejedelemnek meghódolnak. A hódolat pedig egy szerződéstől függ, melyet a jövendő fejedelem köt a rendekkel. Ezeknek t. i. kötelességük saját maguknak, a városoknak stb. szóval az alattvalók minden kategóriájának külön közjogait előterjeszteni, hogy a trónörökös azokat megerősítse, kötelességük a netán előfordúlt sérelmeket, az azelőtti kormánynak hibás és esetleg jogtalan eljárását elpanaszolni és* gondolkodni azok mikénti orvoslásáról. Csak miután a fejedelem megígérte a helyesen és jogosan meglevők intézmények megtartását, a jogtalannak és meg nem felelőnek orvoslását és ez ígéretre megesküdött (a mi a koronázási hitlevelünk) történhetett a hódolás. A hódolással le nem mondhattak a rendek a kormányzás feletti őrködésnek, sem pedig az esetben, ha a szabadságokat, melyek megtartására megesküdött, korlátolja vagy el nem ismeri, a fejedelem letételének elidegeníthetlen jogáról. Tschernembl szerint azon körülmény, hogy örökösen uralkodik-e a fejedelmi ház, vagy választás adja-e meg az országnak az idei fejedelmét, nem változtat ezen semmit, »mert az ország önmagát önmaga érdekében teszi örökös tartománynyá, és a ki örökös fejedelmet rendel, az az örökös fejedelmet el is űzheti.« — Nem is hinné az ember, hogy a szelid Ausztriában ily theoriák bírtak lábra kapni. Nagyon természetes, hogy a kath. Mátyás, Isten kegyelméből római császár, ilynemű magyarázatokat nem akart elismerni, és úgy válaszolt, hogy nem arról van itt szó : vajon a fejedelem a rendek beleegyezésével és felülvigyázatával uralkodik-e, hanem, arról, vajon ő uralkodik e vagy a reudek ? Hogy megmutassa, miként vélekedik e kérdés felől, ezt az egyházi ügyekben rögtön éreztette, mert míg a cseh protestánsoknak vallásuk szabad gya!) Gindely (1. II. köt. 55. 1.) ez alaki elméletekkel nem sokat törődik. Századok. 1881. III. füzet. 17