Századok – 1881

Értekezések - LÉDERER BÉLA: Gindely A. Geschichte des dreissigj. Krieges. 253

258 TÖRTÉNETI IRODALOM. korlatát megengedte, Austriában ezt, legalább egyelőre, megtagadta. — Képzelhető, bogy Mátyásnak halálával az ausztriai rendek, mint azelőtt II. Rudolf balála után, jogaik védelmére keltek, még mielőtt az új uralkodónak hódoltak. És mivel Felső-Ausztriában a világi rendek legnagyobb részt protestánsok voltak, könnyen redicálbatták elméletüket és csakhamar kezükbe ragadták a kormányt. Nem így Alsó-Ausztriában, hol a világi rendek oly módon oszoltak két különböző vallású és politikai állású táborra, mint Magyarországban, hol a kath. rendek a protestánsoktól már az 1 Gl8/9

. országgyűlésen végleg elszakadtak. Míg a katbolicusok Ferdinánd pártjára állottak, addig a protestánsok, Gindely részletes leírása szerint, elébb Hornba, majd Retzbe vonultak vissza és külön szervezkedtek. De Ausztria fejedelme más koronáknak is volt birtokosa és. Magyar- és Németországból, Flandriából, Lotharingiából és Oláhországból kapott toborzott segélyt, mi által a harcz egyenlőtlenné vált. Az unió tagjai nem bírtak elég erővel, hogy Bajorországba törjenek, megakadályozni, hogy Maximilian, mint császári biztos, a liga seregével Linczbe vonul- / jon, hogy elvégre a rendek hódalatát fogadja. Alsó-Ausztria egyedül még kevësbbé tarthatta fenn függetlenségét — és így hiúsultak meg Starhemberg álmai, Tschernembl tervei. * * * Az imént megjelent negyedik testes kötet a csehországi háború lefolyását ecseteli, míg Mansfeld az országból Gindely szerint kiűzetett, tényleg azonban kirekedt. Közli erre az egész mű legérdekesebb részei közé tartozó fejezetben a cseh, morva és osztrák felkelők ellen indított felségárúlási perek vitelét, megismertetvén a Habsburg-háznak meghódított »tartományai« iránti politikájával, melyet fővonásaiban e dynastia nagy czélja : a szent római birodalom császári méltóságát örök jognál fogva viselni, szabott meg. Ez mindig, Magyarországgal szemben is, és most a fehérhegyi csata és a felkelés teljes leverése után Cseh- és Morvaországgal szemben is e hármas törekvésben ismerhető fel : az ország régi szabad alkotmányának megcsonkításában, a rekatholizálásban és minél tágabb körű confiscatiókban. Kár, hogy szerző e legutóbbi törekvés eredményét egész fontosságában fel nem fogta. Nem emeli ki, hogy a financzia e korban az állam legfőbb működésének főtényezője, mert a zsoldos seregek, e rákfene az állam testén, minden erőt felemésztettek és ezeket már más módon táplálni nem lehetett, mint confiscatiókkal, tehát fontos financialis surrogatum. Szól ugyan a nagymérvű vagyonkobzásról, de többnyire csak a mennyiben ez az egyes szereplő főurak személyes sorsát érinti, nem pedig ennek legnagyobb, a közgaz-